ELLENTETTSÉGEK A TÁRSADALOMBAN. ATLANTIS vs. HIPERBOREA

Mi vezetett egy ilyen hatalmas civilizációt azokhoz az ellentmondásokhoz, amelyek a későbbiekben a bukásával végződtek? A válasz egyáltalán nem bonyolult, csak rá kell nézni a mi civilizációnkra, mert ami itt történik, az Atlantiszban is történt sok ezer évvel ezelőtt. Egyrészt a korlátlan hatalom és a saját Egó (sötét oldal) szolgálatának vágya. Másrészt ez a társadalom minden tagjának egyenlősége és mások szolgálata (fényes oldal). Valójában a rossznak és a jónak nincsenek konstruált fokozatai, egyszerűen ahhoz, hogy megértsük a lényeget, nem a következményeket kell nézni, hanem az okot. Az ok mindennek a lényege. Miért haladunk így vagy úgy? És mi a mozgatórugója? A jó és a rossz fogalmaira gondolok, mert ezekben igyekszünk bevésni a világról alkotott felfogásunkat. Kettősségben élünk, és ezek a kifejezések a leghelyesebbek számunkra, hogy értékeljük. De tényleg így van? Valójában a jó és a rossz fogalma mint olyan nem létezik az Univerzumban, csak önmagunk szolgálata és mások szolgálata létezik. És ezek a fogalmak az elsődleges ok, míg a jó és a rossz fogalma a figyelemelterelés következménye és fedezete. Nem kell messzire menni a példákért. Ha ezt a civilizációra vonatkoztatjuk, akkor a következőket kapjuk:

tegyük fel, hogy a világ egyik állama a demokrácia exportjával foglalkozik, azaz a jó vagy a jólét mindenkinek. E koncepciók leple alatt országokat rombol, megdönti a hajthatatlan uralkodókat, és aprópénzért megvásárolja ezen országok erőforrásait. Ennek eredményeként a planetáris elit még gazdagabbá válik, míg a planetáris társadalom szegényebbé és függőbbé válik. Ily módon apró, de biztos lépésekkel beindul a bolygón a kisebbségi diktatúra a jó ürügyén, i.e. hipertróf egójú amorális emberek diktatúrája. Végső soron a társadalmat megtévesztik és félrevezetik. A lényeg az, hogy az olyan fogalmak, mint a jó és a rossz, könnyen manipulálhatók, ha a feketét fehérnek és a fehéret feketének nevezzük, ahogy illik. Persze ilyesmi csak vertikális hierarchiával rendelkező társadalomban lehetséges, mert a tömegkontroll minden eszköze, vagyis a média és a társadalmi intézmények az elit tulajdonában van.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy civilizációnk a rendszerváltással (rabszolgaság, feudális, kapitalista) a javulás útján halad, de valójában ez egy téveszme. Mert a rabszolga és még a legfejlettebb kapitalista-demokrata is egy és ugyanazt képviseli, csak az a különbség, hogy a rabszolgaság nem olyan egyértelmű és vad (kínzás), mint korábban, de mégis ugyanaz. Az információtechnológián keresztüli puha irányítás függővé és irányíthatóvá teszi az embereket, ami alapvetően a rabszolgasághoz hasonlítható.

Csak kétféle társadalom létezik.

Az első egy horizontális hierarchiával rendelkező társadalom, ahol a fő kérdés az összes állampolgár egyenlősége. A társadalom minden tagjának egyenlő jogai vannak, nyílt hozzáférése van a világ szerveződéséről és az egyén szerepéről szóló információkhoz. A bolygó erőforrásai egy ilyen társadalomban mindenkit egyformán megilletnek, a pénzrendszer nem létezik, mert nincs rá szükség.

A második egy vertikális hierarchiával rendelkező vállalat. Egy ilyen intézmény a sötét világokhoz tartozik. Ebben az erőforrások egyenlőtlenül oszlanak el, pontosabban csak a felső tízezerhez (elithez) tartoznak, a világ szerveződésével kapcsolatos tudás el van rejtve az emberek elől, azaz az információhoz való hozzáférés zárva van. Ide tolódik az ego kultusza, amely a vallásban és az ilyen társadalmat uralkodó értékekben egyaránt megnyilvánul. Az államok szintjén ráerőltetik az emberekre a nemzeti felsőbbrendűség fogalmát, vagyis a nacionalizmust, amely bizonyos értelemben az állam Egója. Elkerülhetetlen tulajdonsága a monetáris rendszer is, amely központi szerepet játszik a tömegek kezelésében és manipulálásában.

Az özönvíz előtti civilizáció korai állapota homogén volt; a környező világgal harmóniában élő, egyenrangú állampolgárok társadalma volt, akik megismerték a sokdimenziós Univerzum titkait, és a spirituális fejlődés útját választották. Ez a társadalom kezdettől fogva a közjót szolgálta.

Ezt követően megjelent egy embercsoport, egy magasan fejlett, 4. dimenzióból származó sötét civilizáció vezetésével, akik úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik a hatalmat a bolygón. Mivel a társadalom homogén volt, időbe telt a megosztottság. Emiatt papokból álló kaszt jött létre, amely később átvette a hatalmat a terület egyes részein. A papság az özönvíz előtti társadalomban egyrészt a mi titkos társaságainkra, másrészt a pénzügyi elitre hasonlított, bár ezek a fogalmak lényegében egy és ugyanaz. A papok tájékoztatást kínáltak az embereknek, rákényszerítették a vallást és súlyosbították a lakosság karmáját még azzal is, ami számunkra most teljesen ártalmatlannak tűnik, a húsfogyasztás. De már a későbbi időszakban ez két rendszer ideológiai háborúja volt. Az özönvíz előtti társadalomban először megindult a titkos ellenállás, amely meglehetősen gyorsan végleg kettészakította a társadalmat, és a konfliktus fizikai, energetikai és pszichológiai ellentét formájában tört felszínre. A hatalomra került papok egy csoportja korlátlan és kizárólagos hozzáférést kívánt nyerni a bolygó összes energiainformációs forrásához. A teljes kontroll gondolata annyira csábító volt számukra, hogy teljesen magába szívta minden gondolatukat és vágyukat.

Az óceán fenekén (a piramisok) és a gízai megalitikus építmények éppen ennek az embercsoportnak a munkái, akik abban reménykedtek, hogy segítségükkel a kozmikus energia megfelelő irányítása révén teljes szellemi és fizikai kontrollt teremtenek a bolygón, de ugyanakkor azt is remélték, hogy korlátlan energiaforrásként használhatják őket. Mint ismeretes, az egész atlantiszi civilizáció teljes mértékben a bolygó bizonyos energetikailag fontos helyein elhelyezkedő piramis alakú kristályokból nyert energiára támaszkodott. Úgy voltak elrendezve, hogy a szakrális geometria elvén alapuló konkrét alakot vagy sémát ábrázoljanak. Ez egy precízen elrendezett szerkezet volt, ahol az összes láncszem nagyon szorosan kapcsolódott egymáshoz, és az egyikben akár egy kisebb zavar is súlyos következményekkel járhat az egész láncra, olyasmivel, mint egy rövidzárlat. Ezért volt olyan fontos, hogy ez a csoport átvegye a piramiskomplexumok teljes bolygóhálózatát, hogy az egész rendszer a lehető legteljesebb mértékben működhessen. Nyilvánvaló, hogy ez közvetlen kihívást jelentett a közjó szolgái számára, és ez csak felgyorsította az egész társadalom kettészakadását. A pénz és az erőforrások fontosak a civilizációnk számára, az özönvíz előtti számára ez univerzális energia volt, amivel szinte bármit meg lehetett teremteni. Vagyis maga az energia és annak kezelésének lehetősége volt a vita sarokköve, amely ezt követően az egész civilizációt elpusztította.

A későbbi időszakban a szakadás a két rendszer konfliktusát szolgálta, és fegyveres konfliktussá nőtte ki magát, ahol már nem volt nyertes.

Egyszerűen fogalmazva, ez az Atlantiszban végbement bomlás bizonyos értelemben a mai napig tart. Nagyon érdekes tény, hogy ezek a helyek még területileg is közel állnak a jelenlegiekhez, és ez biztosan nem véletlen. Az USA megalapítását az alapító atyák már a saját alapítása előtt tervezték, mint a mi világunkban már az Új Atlantisz projektet. Erős és hatalmas államnak kellett volna lennie, amely az egész világot uralni fogja.

Így az Atlantisz-szigetcsoport egykor az USA jelenlegi területének közelében helyezkedett el, míg a Hiperborea Oroszország jelenlegi területének északi részét foglalta el. Az özönvíz előtti társadalom két részre szakadt. Egyrészt Atlantisz, a Föderáció új fővárosa volt, amely katonai beavatkozásokkal és titkos ellenállással folyamatosan bővítette területét a hegemónia és az egész bolygó feletti irányítás vágyában, másrészt pedig a szerint élt Hiperborea. a régi szabályokhoz, a társadalom szolgálatára és minden polgára egyenlőségére összpontosítva.

Egy vertikális hierarchiában a dominancia és a globális irányítás megteremtésének változhatatlan attribútuma az volt, hogy minden hatalmat egy kézben kell összpontosítani, és az atlantisziak éppen ezzel foglalkoztak. A Hiperborea ellenállt egy ilyen világrend előírásának, és a vita középpontjában álló, a közjóra összpontosító társadalom felé mozdult el.

A MAHABHARATA

Feltételezésem szerint a Mahábhárata (A Bharata leszármazottainak nagy meséje) című ősi indiai eposzban leírt események nem mások, mint az özönvíz előtti civilizáció, vagyis az atlantisziak leírása. Figyelembe véve, hogy milyen magasságokat értek el az egyetemes energia szabályozásában, ezek a leírások már nem tűnnek olyan fantasztikusnak.

A Kukukshétra-i csata nem más, mint a civilizáció pusztulásának kezdete. A történészek azt állítják, hogy ez a csata tizennyolc napig tartott, és mindkét oldalon több mint 650 millió katona életét követelte. A kor legmodernebb és legkifinomultabb fegyvereit használta, amelyekre még most is nehéz hasonlatot találni. A hindu hiedelem szerint a kukukshetrai csata (mint minden, amit a Mahábháratában leírtak) valóságos történelmi esemény volt. A feltételezett atomrobbanás helyein végzett szénelemzés időszámításunk előtti 13000-24000 év közötti időszakra mutat rá, ami más, egyetlen logikai szálat alkotó hipotéziseknek is megfelel.

A bombázás során az atlantisziak egy hihetetlenül erős fegyvert használtak, amely nemcsak városokat és falvakat irtott le a Föld felszínéről, de még az egykor nagy kontinenst is kettészakította. Egyik része az óceán fenekén fekszik, a Csendes-óceántól az Indiai-óceánig, és csak a szárazföld legmagasabb részei emelkednek ki a felszín fölé, és hasonlítanak egy szigetcsoporthoz.