A tudósok az ősi földalatti Nushabad várost Iránban tartják az ősi mérnöki munkák egyik legnagyobb remekművének. A több ezer évvel ezelőtti régi kultúrák titokzatos módon tizennyolc méter mélységig ástak a földbe, kifinomult várost hoztak létre a felszín alatt, kiterjedt folyosókkal, kamrákkal és alagutakkal, ahol az emberek hosszú ideig élhettek.

Földalatti város Nusábád (más néven Ouyi) az az ősi mérnöki munka és építészet egyik legnagyobb remekműve. Irán középső részén, Iszfahán tartományban, a sivatag közepén található, ahol nem ritka a zord időjárás. Nusábádban a hőmérséklet ingadozása normális. Nappal az embereknek túl kell élniük a sugárzó hőt, éjszaka megfagy. Ez a földalatti remekmű figyelemre méltó földalatti alagutak és kamrák komplexumáról ismert, amely a kutatókat és a turistákat a Sasanian Birodalom idejébe szállítja.

Legendás sasani történet

A "Nushabad" név lefordítható "hideg, ízletes víz városaként", és összefügg a város alapításával. A történet egyik változata szerint egy napon a szászan király elsétált egy helyi forrás vízéből. Megdöbbentette az üdítő, hideg, tiszta vízből, amelyet éppen ivott, és várost rendelt a forrás körül. Ezután a király "Anusszabadnak" nevezte el a várost, ami "hideg, ízletes víz városát" jelentette, később a város nevét "Nusábádra" változtatták.

Miért építettek földalatti várost több ezer évvel ezelőtt?

A tudósok számos elméletet javasoltak, a szélsőséges hőmérséklettől a háborúkig, sőt az ókorban rendkívül magas szintű sugárzás és szennyezés. Az idő múlásával a földalatti város nem csupán egy olyan hely lett, ahol a környék lakói friss vizet kapnának, vagy megúsznák a zord időjárást. Nusábád a háború alatt is menedékként szolgált. Az évszázadok során számos betolakodó érkezett erre a régióra, hogy kirabolja és megölje. A 13. század mongol inváziója Iránban jól ismert példa. Amikor ezek a támadók a felszínre érkeztek a városba, azt találták, hogy az üres, mert lakói a földalatti városba menekültek. Nusábádot Irán történelme során a Qajar periódusig használták így.

A város rendkívül jól volt felépítve, és építõi mindent tökéletesen megterveztek. A földalatti városban számos szellőzőakna is van, amelyek friss levegőt kínálnak lakóiknakha úgy döntenek, hogy hosszú ideig a föld alatt maradnak. Az édesvízforrások édesvizet kínáltak nekik, és a tudósok szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a felszín alatt olyan kamrák találhatók, ahol a földalatti város lakói élelmet tároltak.

Az ősi várost felfedező régészek számos bonyolult alagutat és folyosót, valamint a falakba ásott kiterjedt párkányokat találtak, amelyek padként és ágyként szolgáltak a lakók számára. Ez azt jelenti, hogy Nusábád földalatti városa rendkívül jól meg volt tervezve, és szükség esetén védelmet nyújtott a lakóknak a külvilágtól. A földalatti város mélysége négy és tizennyolc méter között mozog.

A régészek a mai napig nem tudnak egyöntetűen egyetérteni abban, hogy miért és ki építette ezt az ősi várost. Az egyik legelfogadottabb elmélet azt sugallja, hogy építõi a háború elkerülése érdekében földalatti várost hoztak létre. A sasanidák voltak e régió utolsó klasszikus korszaka, és ez egy nagyon befolyásos hatalom, a rómaiak riválisa volt. A birodalom számos háborút élt át. Az utolsó Shahanshah, a Yazgerd (632-651) nevű királyok királya 14 évig tartó hatalmas konfliktus után engedett az iszlám inváziónak. Nem lenne meglepő, hogy sok ember keresett védelmet a föld alatti háború alatt. Nushabad földalatti városa pedig soha nem látott védelmet nyújtott. A földalatti város bejáratainak többsége kicsi, csak egy személy belépésére szolgál, ami azt jelenti, hogy a támadó seregeknek gondjai lennének a város meghódításával.

Ha azonban a háború és a szélsőséges hőmérséklet elméletét félretesszük az ősi város építésének okaként vitatottabb javaslat, hogy az ókorban az emberek a régiót ért "nukleáris" robbanások után kerestek menedéket. Mivel ez nem egy földalatti város, az ókori űrhajós-elmélet sok szerzője és követője feltételezte, hogy az ókori emberek számos földalatti várost építettek, hogy elkerüljék azokat a "nukleáris háborúkat", amelyeket a lények félreértelmeztek, mint isteneket az emberi fajba. Vannak olyan elméletek, amelyek azt sugallják, hogy a nyugat-pakisztáni Mohenjo-Darban a szakértők több ezer évvel ezelőtt bekövetkezett nukleáris robbanás bizonyítékát fedezték fel, sok szerző és kutató arra késztetve, hogy őskori civilizációk léteztek a Földön az írott történelem előtt. és fejlettebb technológiájuk volt, mint azt elképzelni tudtuk. Mohenjo-Daro ősi városa elpusztult, romjai között állítólag magas szintű sugárzást találtak. Az épületek megolvadtak az 1500 Celsius fokot meghaladó hővel.

Éppen ezért sok szerző azt állítja, hogy az ősi városok, amelyeket a világ minden táján látunk, az ősi kultúrák művei, amelyeket megúsztak a bolygónkat évezredekkel ezelőtt érő rendkívül erőszakos események.