Gyakran nem vesszük észre, mennyire függünk a Föld bolygóját keringő műholdaktól. De hogyan nézne ki, ha elvesztenénk a kapcsolatokat a műholdakkal?

A közelmúltban az űrkockázatokkal foglalkozó nemzetközi konferencián több felszólalót hallottam a helyzet felvázolására. Ez egy hatalmas napvihar volt, amely megszakította a műholdas kommunikációt, a GPS-rendszert részlegesen kikapcsoló számítógépes támadás volt, és a törmelék ütközött a Földet figyelő műholdakkal.

Ezt az űrinfrastruktúrát fenyegető tényleges tényezõk világszerte a kormányok komolyan gondolkodnak azon rendszerek ellenálló képességének javításán, amelyekre támaszkodunk. A probléma jobb elképzelése érdekében itt látható egy lehetséges forgatókönyv, mi történne, ha hirtelen előfordulna egy nap Staelites nélkül.

08:00

Semmi hirtelen nem történt. A repülőgépek nem kezdtek esni az égből, a lámpák nem álltak le, és a vízellátás megszakadt. Legalább egyelőre. Egyes dolgok hirtelen abbahagyták a működést, de a legtöbb ember számára ez csak kis kellemetlenség, nem alapvető jelentőségű. A televíziós műholdak elvesztése azt jelentette, hogy számtalan család hiányzott a reggeli műsorvezetők vidám mosolyáról, és rutinszerű rutinok helyett kénytelenek voltak egymással beszélgetni. A rádióban nem voltak külföldi hírek, a legfrissebb nemzetközi sportmérkőzések eredménye sem.

Külsőleg azonban a műholdas kommunikáció elvesztése jelentett veszélyt. Egy bunkerben, valahol az Egyesült Államokban a pilóta század elvesztette a kapcsolatot a Közel-Kelet felett repülő fegyveres drónokkal. A biztonságos műholdas kommunikáció elvesztése elzárta a katonákat, a hajókat és a légierőt a parancsnokságtól, védekezés nélkül hagyva őket a támadással szemben. Műholdak nélkül szinte lehetetlen volt a világ vezetőinek kommunikálni egymással a globális feszültség terjesztése nélkül.

Eközben az Atlanti-óceán túl nyugodt utasok ezrei nézték meg filmjeiket anélkül, hogy észrevették volna, hogy a pilóta nehezen kommunikál a légiforgalmi irányítással. Műholdas telefonok nélkül az Északi-sark teherhajói, a Kínai-tengeren halászok és a Szaharában dolgozó egészségügyi dolgozók elszigetelődtek a világ többi részétől.

Tokióban, Sanghajban, Moszkvában, Londonban és New Yorkban az irodai alkalmazottak számára nehéz volt kapcsolatba lépni más országok munkatársaival. Az e-mail és az internet rendben volt, de sok nemzetközi hívás kudarcot vallott. A világot összetartó gyors kommunikációs rendszerek szétestek. Ahelyett, hogy a világ közeledésének tűnt volna, úgy tűnt, hogy az emberek sokkal távolabb vannak, mint korábban.

11:00

A GPS elvesztése felszínre került. Legtöbbünk számára a GPS segített eljutni az A pontról a B pontra, anélkül, hogy eltévedt volna. Megváltoztatta a kézbesítő társaságok életét, segítette a sürgősségi szolgálatokat abban, hogy gyorsabbak legyenek a helyszínen, lehetővé tette a repülőgépek leszállását elszigetelt kifutópályákon, és lehetővé tette teherautók, vonatok, hajók és személygépkocsik nyomon követését és nyomon követését. Kimutatták azonban, hogy a GPS sokkal nagyobb szerepet játszik az életünkben, mint azt sokan észrevettük.

A GPS műholdak olyanok, mint egy nagy pontosságú atomóra az űrben, amely időjelet küld vissza a Földre. A földi vevők (autójában vagy okostelefonján) három vagy több műholdról veszik fel ezeket az időjeleket. Az űrből érkező időjel és a vevőben lévő idő összehasonlításával a vevő képes kiszámítani, hogy milyen messze van a műholdtól.

Az űrből érkező pontos időjeleknek azonban még sok más célja van. Mint kiderült, társadalmunk egyre inkább függ tőlük. Infrastruktúránk idővel összetart (az időbélyegektől a pénzügyi tranzakciókon át az Internetet összetartó protokollokig). Amint az adat-számítógép szinkronizálás leáll, a teljes rendszer összeomlik. Pontos idő nélkül minden számítógép által vezérelt hálózat veszélybe kerül. Ami manapság szinte mindenkit jelent.

A GPS-jelek megszakításakor a pontos földi órákat használó tartalék rendszereket dobtak fel. Néhány órán belül azonban a különbség növekedni kezdett. A másodperc töredéke Európa és az USA között, kis különbség India és Ausztrália között. A felhő kezdett széthullani, a keresőmotorok lassabbak voltak, az internet pedig félúton működni kezdett. Az első nagyobb korlátok estére érkeztek, amikor az átviteli hálózatok küzdöttek a kereslet kielégítésével. A számítógép által vezérelt vízkezelést a mérnökök átállították a kézi mentési rendszerekre. A legtöbb városban a közlekedési lámpák és a vonatjelek megszakadása miatt lelassult a forgalom. Az amúgy is kaotikus telefonszolgáltatások, később délután, teljesen elmaradtak.

16:00

Ebben az időben a légiközlekedési hatóságok vonakodva úgy döntöttek, hogy abbahagyják a légi utazást. A műholdas kommunikáció és a GPS elvesztése miatt a legtöbb járatot törölni kellett, de az utolsó szalma az időjárásnak bizonyult.

Annak ellenére, hogy a meteorológiai lufik és a földi vagy vízi csillagvizsgáló központok nagyon fontosak, az időjárás előrejelzése egyre inkább a műholdaktól függ. A kiskereskedők az előrejelzési adatok alapján rendelték meg a megfelelő ételt (a szabadtéri grilleszközök vásárlása elveszítette értelmét, ha az előrejelzés szerint felhős volt). A gazdák az időjárás előrejelzésére támaszkodtak az ültetés, az öntözés és a betakarítás során. A repülési iparban időjárás-előrejelzésre volt szükség az utasok életét befolyásoló döntések meghozatalához.

A repülőgépek radarral vannak felszerelve a rossz időjárás vagy más turbulencia-források észlelésére, de folyamatosan új információkat szereznek a földről. Ezek az állandó előrejelzések lehetővé teszik számukra az időjárási folyamatok figyelemmel kísérését és ennek megfelelő cselekvést. Ez különösen fontos az óceánok feletti utazás során, ahol ezek a csillagvizsgáló központok a hajókon nagyon szétszórtan helyezkednek el.

Ha az óceánjáratok utasai megértenék ezt, valószínűleg meggondolnák magukat a gépre való beszállás kapcsán. Az időjárást figyelő műholdak adatai nélkül nem alakultak ki gyorsan viharfelhők az óceán felett, és a gép közvetlenül belerepült. A turbulencia több utast megsebesített, a többit traumás élményt hagyta. Végül azonban befejezték útjukat. A világon más utasok kénytelenek voltak több ezer mérföldre maradni otthonuktól.

22:00

Most napvilágra került a műholdak nélküli napnak nevezett teljes kör. A kommunikáció, a közlekedés, az energia és a számítógépes rendszerek súlyosan megszakadtak. A világgazdaság összeomlott, és a kormányok küzdenek annak orvoslására. A politikusokat figyelmeztették, hogy az élelmiszer-ellátási láncok hamarosan szétesnek. A közrend miatt aggódva a kormány kénytelen volt sürgősségi intézkedéseket bevezetni.

Ha ez az ütközés folytatódik, minden nap új kihívásokkal jár. Nem lennének műholdak, amelyek megmutatnák a termés mennyiségét, az Amazon-ba illegális bejelentkezést vagy a sarki jéglapot. A katasztrófahelyre menő mentők képeinek és térképeinek elkészítéséhez használt műholdak, mint a hosszú távú éghajlati nyilvántartást előállító műholdak, nem léteznek. Mindezt magától értetődőnek tekintettük, amíg el nem veszítettük a műholdakat.

Valójában ez megtörténhet? Csak akkor, ha minden egyszerre kudarcot vallott, és ez nagyon valószínűtlen. Az biztos azonban, hogy az az infrastruktúra, amelyre támaszkodunk, nagyon függõvé vált az ûrtechnológiától. Műholdak nélkül a Föld teljesen más hely lenne.