A tudósok felfedezték az emberi DNS részei, amelyek nem őseinktől származnak - Ez a felfedezés megteheti hogy megváltoztassuk az evolúció mint olyan nézetünket. A tanulmány megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy az evolúció csak öröklődő gének alapján történhet meg. Tehát ezeket az idegen géneket mikroorganizmusoktól kaptuk?

A tudósok úgy vélik, hogy ezeket a fontos idegen géneket olyan mikroorganizmusoktól nyertük, amelyekkel ősi őseink szoros kapcsolatban álltak. A tanulmány megkérdőjelezi azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint az állatok és az emberek evolúciója kizárólag a nemzetségektől örökölt génekre támaszkodik. A tudósok szerint az evolúció mint olyan még mindig tart.

A Genome Biology, egy nyílt hozzáférésű folyóiratban megjelent kutatás fő pontja az horizontális géntranszfer (HGT), géntranszfer az azonos környezetben élő szervezetek között. "Ez az első tanulmány, amely megmutatja, hogy a horizontális géntranszfer elterjedt mind az állatokban, mind az emberekben, és hogy ez több tíz-száz aktív idegen gén közvetlen forrása."" A tanulmány fő szerzője, Alastair Crisp a Cambridge-i Egyetemről. "Meglepő, hogy ez nem elszigetelt jelenség, úgy tűnik, hogy a horizontális géntranszfer sok, talán még az összes állatfaj fejlődéséhez hozzájárult, és hogy ez a folyamat folytatódik. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolnunk az evolúcióról alkotott nézetünket."

A HGT és szerepe

A HGT fontos szerepet játszik az egysejtű organizmusok fejlődésében, és valószínűleg ez az oka annak, hogy a baktériumok képesek olyan gyorsan kialakítani az antibiotikum-rezisztenciát. A HGT valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszik egyes állatok, például a fonálférgek evolúciójában is, amelyek genetikai információik egy részét mikroorganizmusoktól és növényektől nyerték. Egyéb olyan lények, amelyekről ismert, hogy HGT-vel rendelkeznek, néhány bogárfaj. Bennfedő baktériumokat fedeztek fel bennük, amelyek fontosak az enzimek termelése szempontjából, amelyeknek köszönhetően megemészthetik például a kávés bogyókat. A múltban azonban gyakran vitatták és vitatták azt a nézetet, hogy a HGT összetettebb állatok vagy akár emberek evolúciójának része lehet.

Vízszintes géntranszfer (HGT)

Az a folyamat, amelyen keresztül egy szervezet befogad genetikai anyag (DNS) más egyén, bár nem az ő leszármazottja. Ez a folyamat elterjedt az egysejtű organizmusokban, és ez az oka annak is, hogy a baktériumok ilyen gyorsan megszerezhetik az antibiotikum-rezisztenciát. A HGT valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszik egyes állatok - például a fonálférgek - evolúciójában is, amelyek genetikai információik egy részét mikroorganizmusokból és növényekből, valamint baktériumgéneket megszerző bogarakból nyerték.

A kutatás tárgya 12 polipfaj, 4 fonálférgefaj és 10 főemlősfaj, köztük az ember genomja volt. A kutatók összehasonlították az egyik faj génjét a másik hasonló génjeivel, hogy lássák, mennyire különböznek valójában. Összehasonlítva őket egy másik állatfaj-csoporttal, a kutatók meg tudták becsülni, hogy ezek a gének milyen régen adták át a legnagyobb valószínűséget.

Kutatások kimutatták, hogy a gerincesek a HGT-nek köszönhetően nagyszámú gént, például az ABO vércsoport gént vettek át. A többi átvett gén többsége olyan enzimekhez kapcsolódott, amelyek az anyagcsere részét képezik. Emberben 17 korábban befogadott gént igazoltak, és további 128-at azonosítottak, amelyek még nem ismertek. Ezen gének egy része részt vesz a lipidanyagcserében, beleértve a zsírsavak lebontását és a glikolipidképződést. Mások az immun- és gyulladásos válasz, a sejtek immunjelzése, az antimikrobiális válasz, az aminosav-anyagcsere, a fehérje-módosítás és az antioxidáns aktivitás fontos elemei.

A HGT fontos szerepet játszik a fonálférgek evolúciójában

A csapat képes volt azonosítani az organizmusok valószínű osztályait, amelyekből az átvitt gének származnak. A leggyakoribb források a baktériumok és a protozoonok, mások, például a vírusok, amelyek a főemlősökben akár 50 idegen génért felelősek. Egyes génekről kiderült, hogy gombákból származnak. Ez lehet az egyik oka annak, hogy néhány korábbi, csak a bakteriális HGT-re összpontosító tanulmány olyan határozottan elutasította azt a gondolatot, hogy ezek az emberi gének idegen forrásból származnak. Megállapították, hogy a főemlősökben a legtöbb HGT régen történt, az átvitel valószínűleg valamikor abban az időszakban következett be, amikor az akkordok közös őse és a főemlősök közös őse volt.

A tanulmány szerzői azzal érvelnek, hogy elemzésük valószínűleg alábecsüli az állatokban a HGT valódi mértékét, és hogy a komplex többsejtű organizmusok közötti közvetlen HGT valós tény, és már ismert néhány gazda-parazita kapcsolatban.