Susan Brind Morrow elkészítette a világ legrégebbi szent szövegeinek új fordítását.

A szakértők sok éven át úgy gondolták, hogy a piramisokban található szövegek csak temetési imák és mágikus varázslatok sorozata, amelyek az egyiptomi királyi család védelmére szolgálnak a túlvilágon.

Ugyanakkor neves klasszika-filológus és nyelvész Susan Brind Morrow egészen másképpen értelmezi ezt a szent irodalmat. Azt mondja, úgy véli, hogy ez egy olyan összetett vallási filozófia bizonyítéka, amely kevésbé a mitológiáról szól, és inkább a természet éltető erőire összpontosít. Ugyanakkor úgy véli, hogy ez az ókori egyiptomi filozófia számos, a későbbi időkben megjelent spirituális hagyományra hatással volt.

A piramisszövegek a legrégebbi vallási írások, amelyekkel a modern szakértők rendelkeznek az ókori Egyiptomból – és valószínűleg a világ legrégebbi szent szövegei.

S. Morrow elmagyarázza kutatását, és legújabb könyvében a teljes szövegek új fordításait mutatja be Az elme hajnali holdja: A piramisszövegek feloldása.

"Egyáltalán nem mágikus varázslatok" - mondta Morrow a The Hufflington Postnak a piramisszövegekről. "Ezek költői versek, amelyek úgy vannak megkomponálva, mint a mai költészet, kifinomultan és tele szójátékokkal."

Moorow szerint sok egyiptológus korábban úgy tekintett a piramisszövegekre, mint amelyeket primitív és babonás emberek írnak. Moorow élő kontextusba helyezi a szöveget

Egy másik nézet az unasi piramisról.

Az egyiptomi irodalmi hagyomány és kulturális kapcsolatai a természettel.

Szavai, amikor meglátta az unasi piramisok belső falaira írt ősi vonalakat, egy "sűrűn egymásra rakott, de rendkívül pontos" csillagtérkép volt. Az egyiptomiak tanulmányozták a csillagokat, hogy megállapítsák, az év folyamán mikor árad el újra a Nílus, és így termőföldjeik lesznek. Moorow szerint az egyiptomi filozófia legkorábbi formájában az egyiptomiak nem istennőket vagy szellemi alakokat imádtak, hanem magát az eget. Maga a természet volt szent, és az örök élet ígérete felett volt hatalma.

Könyvében új fordítást kínál a szövegek kezdő verseihez, amelyek szerinte a lelket írják le, amint a tűzbe vagy a hajnalba emelkedik az égen, azon szentek vagy csillagok alatt:

Orion kardja kinyitja az ég ajtaját.

Mielőtt az ajtó ismét bezárná az út kapuját

a tűzön át, a szentek alatt, ahogy lassan elsötétülnek

Mint egy sólyom, mint egy sólyom, szálljon fel Unis ebbe a tűzbe.

"Rájöttem, hogy a való világ nagyon élénk költői leírását nézem" - mondta Moorow.

De James P. Allen, a Brown Egyetem egyiptológusa, aki 2005-ben elkészítette a szövegek fordítását, nincs teljesen meggyőzve. Fordítását az "amatőrök" munkájához hasonlította, és a piramisszövegek "durva félreértelmezésének" nevezte.

„A fordító dolga, hogy a lehető leghűségesebb legyen az eredeti szöveghez, miközben olyan szavakat és szerkezeteket használ, amelyek a modern olvasó számára érthetőek. Miss Morrow nem ezt tette – mondta Allen A Huffington Post. A „fordítása” egyszerűen a költő benyomása a történtekről hiszhogy a szövegnek azt kell mondania, és nem azt kell tükröznie, amit valójában mond."

Moorow maga is meg van győződve arról, hogy a hieroglifák nem csak a szakértők számára elérhetőek. Az új fordítás előnye az volt, hogy másokat is arra ösztönzött, hogy nézzék meg a szöveget, és próbálják meg maguk is kideríteni, mit találtak benne.

„Amikor az emberek a hieroglifákra gondolnak, úgy gondolják őket, mint amiket meg kell fejteni, ami archaikus és ősi” – mondja Morrow. "De a hieroglifák a természet teljesen élő olvasata, amely ma bárki számára teljesen hozzáférhető:"