Az istenek utasításai 

A napokban zárult le a NASA szakembereinek és francia tudósainak az elmúlt évek legnagyobb közös kutatási projektje. Eredményei szenzációvá váltak. Az űrből készült képek elemzésekor a projekt minden résztvevője arra a véleményre jutott, hogy 25 ezer évvel ezelőtt a Földön globális atomháború volt. Világszerte több mint száz kráter vált kutatás tárgyává. Radiokarbon kormeghatározási módszerrel határozták meg a tudósok, hogy mikor történhetett ez a gigantikus katasztrófa. (Szén vagy radiokarbon módszer is; az a számcsökkenésből a korszámításon alapula radioaktív izotóp atomjai szén ¹⁴C eredetileg élő tárgyakban, jegyezd meg fordítás.) e kráterek geológiai rétegei. Feltételezhető, hogy ezek meteoritok vagy aszteroidák lezuhanásának nyomai. De a geológia összes törvénye szerint az aszteroidák után a kráterekben nagy koncentrációjú irídiumnak kell maradnia, amelyet gyakran meteoritanyagnak is neveznek. A tudósok azonban nem találták itt. Helyette tektiteket találtak, ami a hatalmas nyomás és több mint kétezer fokos hőmérséklet hatására üveggé változott homok.

Alexander Koltypin: „Amikor tanulmányozták a tektitek kémiai összetételét, azt találták, hogy nem hasonlítanak egymásra. A vulkáni üveghez hasonló mikroszkopikus részecskék, amelyek mérete mikron, néha milliméter vagy centiméter, aerodinamikai ellenállás alakú, ami azt jelenti, hogy a levegőben repültek át, és óriási nyomáson és magas hőmérsékleten keletkeztek, de nem hasonlítanak a meteoritokban lévő anyagok összetételükben, akár mikro-, akár makroelemként működnek, és nem is hasonlítanak az üstökösökben lévő anyagokra. De az elvégzett kutatások szerint hasonlítanak azokra a részecskékre, amelyek a nevadai atomrobbanás során keletkeztek. És ezek a tektitek és nukleáris hármasságok, ahogy Nevadában nevezik őket, lényegében egy és ugyanaz.

A tudósok az ősi nukleáris csapások erejét is meghatározták - több mint 500 ezer tonna TNT. Összehasonlításképpen a hirosimai bomba 20 ezer tonnás volt. De honnan a Földön származtak ilyen hatalmas ősi atomrobbanások nyomai? Volt-e háború a Földön évezredekkel ezelőtt, amely megváltoztatta bolygónk arculatát? Ki kivel harcolt? Mit nem igazán tudunk a saját múltunkról? A válaszokat keresve a kutatók ősi szövegekhez fordultak segítségért. Ezek a sorok a Mahábhárata ősi indiai eposzból: „Ismeretlen fegyver, egy vas villám, a halál gigantikus követe, amely hamuvá tette Vrisnisz és Andhakas egész törzsét. Az elszenesedett holttesteket nem is tudták azonosítani. Kirajzolódott a haj és a köröm, az edények minden ok nélkül eltörtek, még a madarak is kifehéredtek. Néhány órán belül minden étel méreggé változott. Pukar, aki egy nagy erejű viman fedélzetén repült, egyetlen töltetet lőtt a hármas városra, amely az Univerzum erejével volt feltöltve. Meghódította a vörösen izzó templomot, mintha tízezer nap kelt volna fel ragyogásában.

Amit a tudósok találtak, az megváltoztathat minden jelenlegi elképzelést a Föld civilizációjának történetéről. Kiderült, hogy az ókori indiai szövegek nem csak valamiféle hatalmas pusztító erejű fegyvert említenek, hanem a kortárs Star Wars-filmek jeleneteihez hasonlóan részletes leírások is találhatók a csatákról.

David Hatcher Childress: „Ha ezeket az eposzokat olvasod, az ugyanaz, mint amikor izgalmas sci-fit olvasol. Az eposzok a vimanáknak nevezett tűzoltó gépekről beszélnek. Szörnyű háborúkról és egy olyan fegyverről, amely a modern embert az atomfegyverre emlékezteti. Ráma íja és nyilai elképzelhetetlen pusztító erejű fegyvert képviselnek, amely pillanatok alatt letörölhet egy egész várost a Föld színéről. Mindezt az ősi indiai eposzok írják le.

A Mahábhárata azonban legalább 4 ezer éve íródott. Honnan jutottak ehhez a tudáshoz azok az emberek, akik jóval korunk előtt itt éltek? Milyen elképzeléseik lehetett az ókori indiánoknak a csúcstechnológiáról? Hogyan írhatták le ilyen pontossággal egy olyan fegyver hatását, amelyet csak a 20. században találtak fel?

Alexander Koltypin: "Minden fegyvernek más a hatása. Például a brahmastra ugyanolyan hatással volt, mint a mi atombombánk. Ez azt jelenti, hogy a robbanása tízezer napfényes volt, a túlélőknek pedig kilátszott a haja és a körme, és csak vízben tudtak elbújni előle, de ennek ellenére súlyos következmények jelentkeztek. Isten Indra villáma egy kerek reflektor volt, és rezgések, a levegőben átrepülő tárgyak hangja, valamint a lézersugár hősugárzása irányította a célponthoz, vagyis lényegében lézerfegyver.

Ráadásul az ókori eposzokban egyenesen utalnak arra, hogy a fegyver az isteneké volt, akik vimanáikkal repültek az égen és a csillagok között egyaránt. Lehetséges, hogy évmilliókkal ezelőtt léteztek olyan technológiák, amelyeket a modern tudósok még mindig nem tudtak megkonstruálni? Milyen más egyedi ismereteket rejtenek az ősi szövegek? Kínai kutatók talán megtalálták a választ ezekre a kérdésekre. A közelmúltban a Kínai Tudományos Akadémia tudósai szenzációs jelentést tettek közzé, amelyben azt mondják, hogy országuk számos, a repüléssel és az űrrel kapcsolatos felfedezését több ezer évvel ezelőtt írt ősi szövegeknek köszönheti. A Középbirodalom tudósai bennük találtak egyedi technológiákat, amelyek ma is alkalmazhatónak bizonyultak.

Alexander Koltypin: „Olyan világot írtak le, amely teljesen különbözött a miénktől. Semmi közös nem volt bennük. Más volt az éghajlat, a kontinensek másképp voltak elrendezve, és voltak fegyvereik, amelyeket ma is feltalálunk, és olyan gépeken repültek, amelyek nagyon hasonlítottak a sokat emlegetett repülő csészealjakhoz. A föld feletti repülés mellett katonai műveletekben is részt vettek. Sok beszámoló van arról, hogyan használták őket az űrbe való utazáshoz.

A tudósok elképedtek, amikor a Vimanika szövege a kezükbe került. Ez a kézirat valódi kézikönyv volt, amely a repülő gépek összeszerelését írja le. Bár a leírást nem általánosságban adjuk meg, ez a legrészletesebb magyarázat a motorok összetételére, az üzemanyag típusaira, a különböző fel- és leszállási módokra.

Alexander Koltypin: „Valóban, vannak utasítások arra vonatkozóan, hogyan kell a pilótáknak vezetniük ezeket a gépeket, mit kell tenniük a sugárzás elkerülése érdekében, hogyan kell megsemmisíteni az ellenségeket, hogyan kell megvédeni magát, hogyan lehet láthatatlanná tenni a gépet. Íme, részletes utasítások az ellenség rakétaelhárító védelmének megbénításához!”

Algund Enbon német repülőmérnök saját kutatást végzett, és megállapította, hogy a Vimanika Sastra szövege részletesen leírja a műszakilag fejlett repülőgépek műszaki jellemzőit. Az eredetiben vimanáknak hívják őket. Lebeghettek és lóghattak a levegőben, mozoghattak fel és le, hátra és előre, szélsebességgel versenyezhettek, vagy hatalmas távolságokat tehettek meg egy szempillantás alatt, egy gondolat sebességével. Az értekezés harminckét titkról szól, amit a pilótának tudnia kell a vimana vezetésekor, majd ott van az elkerülhetetlen diéta, itt részletezik a vezetésbiztonság technikáját, sőt még azt is, hogyan kell viselkedni madárral való ütközés esetén. „Vimannak neveztek valamit, ami megvilágította az eget, vagy amelyről fény verődött vissza. Amikor egy repülőgép megjelenik az égen a nap sugaraiban, szikrázik és villog. Pontosan így van leírva a Védák. Azt is írja, hogy a vimanáknak kerekei voltak. Ahogy haladtak a földön, lábnyomokat hagytak maguk után. Amikor elindultak, a szél olyan erősen fújt, hogy a házak megremegtek, a fák kiszakadtak, az elefántok pedig pánikszerűen elszaladtak."

Hinnünk kell az ősi értekezéseknek? Valóban léteztek vimanák? És milyen szerepet játszottak az egész világ történelmében? A kutatók belemélyedtek az ókori indiai könyvek tanulmányozásába, és megtalálták a részleteket. Kiderült, hogy az ókori India számos szövege, köztük a Védák is tartalmaznak utalásokat a repülő gépekre. Így írja le ezeknek a gépeknek a megközelítését egy Kr.e. 2500-nál nem régebbi szöveg: "A házak és a fák remegtek, a kis növényeket a fenyegető szél kitépte a földből, a hegyek barlangjai megteltek mennydörgéssel, és úgy tűnt, , hogy az égbolt darabokra szakad vagy leomlik a légi személyzet nagy sebessége és hatalmas üvöltése miatt.'

Számos ősi indiai kézirat százötven versében találtak utalásokat a kutatók ugyanarra a vimanára. Ez a háromszög alakú sík három emeletből áll, két szárnya és három kereke van, amelyek repülés közben visszahúzódnak. A Vimant három pilóta vezeti, és nagyszámú ember szállítására képes. Most nézz. Washington, 2013. Az amerikai NASA először mutatja be egy alapvetően új polgári repülőgép prototípusát. Háromszög alakú, három alváz. A szerzők rámutatnak, hogy nagyobb sebességében és alacsonyabb üzemanyag-fogyasztásában fog különbözni a közönséges polgári repülőgépektől. Ez csak az alakja kardinális változásának köszönhetően volt lehetséges. Úgy tűnik, az amerikai tervezők ezer éves tervrajzok alapján szerelték össze szupermodern repülőgépeiket. A modellt X-48C-nek hívják, és már a jövő repülőgépének is nevezik. Ennek a repülőgépnek a teljes értékű modelljei csak 2025-ben jelennek meg. De már ötezer évvel ezelőtt a keleti lakosok pontosan egy ilyen repülőgépet írtak le mindennapi jelenségnek. Hogyan lehetséges egy ilyesmi? Lehetséges, hogy az előző civilizáció ennyire előttünk járt a fejlődésben?

David Hatcher Childress: „Képzeld el, hogy valahogy elsajátították a technológiát, a mechanikus szerszámokat, a gigantikus fűrészeket, ugyanazokat, mint amilyeneket ma használunk, és úgy tudták átvágni a gránitot, mint egy meleg kés a vajat. Hatalmas kőtömböket tudtak mozgatni, mintha valamiféle levitációs sugarat vagy antigravitációs erőket használnának, amelyek varázslatosan a levegőbe emelték a tárgyakat, majd egymás mellé rakták őket. Ez a mérnöki gondolkodás hihetetlen bravúrja, amely még mindig ámulatba ejti a régészeket szerte a világon!

A 20. század vége óta a kutatók és a tervezők gondosan tanulmányozták a vimanák műszaki jellemzőit. Az ókori szövegek azt mondják, hogy többféle fémből álltak, és folyadékokkal dolgoztak, matha, rasa és annával. Ezeket a leírásokat elemezve Konju Lau kalkuttai szanszkritológus professzor (fonetikus transzkripció, átirat) arra a következtetésre jutott, hogy a rasa higany, mézből vagy gyümölcsléből készült mathu alkohol, erjesztett rizsből vagy növényi zsírból készült anna alkohol. Az ókori szövegek elemzése a könyvtárakból a tudományos laboratóriumokba került. A tudósok elkezdték vizsgálni a régi könyvekben említett ötvözetek képleteit. Az eredmények csodálatosak voltak. Az ókori India Tudománya és Technológiája szimpóziumon Narin Shath tudós három teljesen új anyagot mutatott be, amelyeket laboratóriumban nyert a Vimanica Shastra-ban leírt képletekkel. Egy másik tudós, a szanszkrit nyelv specialistája azzal a kéréssel fordult az indiai kormányhivatal igazgatójához, hogy csatlakozzanak az ötvözetek újraalkotására irányuló erőfeszítéseikhez. 1991-ben ezeken az ötvözeteken olyan teszteket végeztek, amelyek feltárták ennek az anyagnak az eddig ismeretlen tulajdonságait, amelyek predesztináltak a mai repülőgépiparban, űrműszerekben és a hadseregben való felhasználásra. 1992 szeptemberében az indiai expressz újság közzétett egy cikket, amelyben kijelentette, hogy a Vimanika Shastra alapvetően útmutató a szuperötvözetek létrehozásához a repülőgépiparban a jövőben.

David Hatcher Childress: „Különböző típusúak voltak ezeknek a hajóknak, némelyik szivar alakú volt, hengeresek, oldalain ablakokkal, de szárnyak nélkül, mások korong alakúak, tehát repülő csészealjakra hasonlítottak. Más vimanáknak szárnyaik voltak, és nagyon hasonlítottak a mai repülőgépekre. És volt egy másik változatuk is, amely helikopterekre hasonlított.”

A tudományos világ felkeltette az érdeklődését. Mit tudtak az ókori indiánok a reaktív energiáról? Valóban ismerték a repülés titkait? Nyugati tudósok vettek részt a kutatásban. Több éves alapos tanulmányozás után közzétették az eredményt. Kaliforniában, a San Jose Egyetemen, ahol a Vimanica Shastra-ban leírt ólomötvözet vizsgálatait végezték, azt találták, hogy az ötvözet elnyeli a rubinlézer által kibocsátott energia 85%-át, és hogy a rézötvözet , a cink és az ólom képlékeny és nagyon ellenáll a korróziónak. Ráadásul az ókori szövegekben leírt instrukciók szerint a tudósok kiváló minőségű kerámiaanyagot hoztak létre, amely kisebb módosítás után nagyon finom, saválló üveg előállítását teszi lehetővé. A tudományos közösség nem értette. Lehetetlen elhinni, hogy valóban igaz, és az ősi civilizációk rendkívül fejlett technológiával rendelkeztek? Ezek a kinyilatkoztatások megsemmisítik a hivatalos történelem minden elképzelését az emberiség múltjáról.

Alekszandr Koltypin: „Csodálkozom, miért nem tanítják ezt a csodával határos módon fennmaradt tudást az iskolákban. Mert ha tanítanák őket, akkor tudnánk a múltunkról. Nem valami illuzórikus feltételezés lenne, aminek nincs alapja, hanem elsődleges forrásokból tanulnánk meg, hogyan írják le ezt a múltat.”

És ez messze volt az ősi indiai könyvekhez kapcsolódó felfedezésektől. Ha a repülő gépek és erős fegyverek leírását még nem tanulmányozták és szakmailag ellenőrizték, akkor néhány ősi értekezés tanúságait már ma is száz százalékosan megerősíti a modern tudomány.

Petr Olexenko: "Például a Surya Siddhanta szövegben nem csak a bolygók leírása található, vagyis hogy néznek ki, miből állnak, hanem Naprendszerünk egyes testeinek méretei és távolságai is. És mindezek a távolságok megegyeznek a jelenlegi tudományos adatokkal. Táblázatok is szerepelnek itt bizonyos dátumok korrekcióival, és segítségükkel ki lehet számítani a bolygók egymáshoz viszonyított helyzetét bármely napon, akár ma, akár a jövőben is, ha pontosan ismerjük az idő óta eltelt időt. Kaliyuga kezdete. És a védikus felfogás szerint Kr.e. 18. február 3102-án kezdődött."

De milyen ősi és a mi szempontunkból primitív népek tudtak ilyen bonyolult számításokat végezni, ráadásul ilyen csodálatra méltó pontossággal. Talán ez a tudás egy másik, magasan fejlett civilizációtól érkezett hozzájuk, amely vagy előttük, vagy velük egy időben létezett. És ezek az emberek csak szorgalmas diákok voltak, akik gondosan felírtak mindent, amit láttak és tanultak. A régi legendákban leírt események ismét bebizonyítják, hogy igaz az a verzió, amely szerint a Földet évezredekkel ezelőtt zúzós bombázásnak vetették alá. A geológusok feltételezése szerint a robbanások mozgásba hozzák a világóceán vizét, és valami örvényszerűséget hoztak létre, amely arra kényszerítette a Földet, hogy gyorsabban forogjon a tengelye körül. A korábban 36 órás nap 24 órára változott.

Joachim Rittstieg: "A naptárunk nem olyan pontos, mint a maja naptár, ötezer évenként 24 órával téved. Ez túl sok. A maja naptár csak nyolcezer évente hibázik, ami rendkívül ritka. De a maják rámutattak, hogy naptáruk pontossága pontosan nyolcezer év."

Amikor a tudósok különböző népek szövegeit tanulmányozták, egy szabályszerűséget észleltek. Sok mítosz és eposz gyakorlatilag ugyanazokat az eseményeket írja le, csak más szavakkal. Ez azt jelenti, hogy globális természetű katasztrófák zajlottak egyszerre a Föld különböző részein? A kutatók szerint ennek a ténynek egyetlen magyarázata van. A mítoszok és legendák egyszerűen nem népi fikciók, hanem valós tények és események leírásai. A különböző területek fejlődési ütemének egyenetlensége miatt az emberek mindent elfogadtak és értelmeztek, ami körülöttük történt. Ezért nevezik egyes szövegekben a repülő gépeket vimanáknak, máshol az istenek szekerének, máshol repülő szőnyegnek.