VIMANIKA SHASTRA

Néhány régi monda szerint az atlantisziaknak és a hiperboreaiaknak egyedülálló technológiák álltak rendelkezésére a levegőben való szabad mozgáshoz. Véleményem szerint a Vimanika šastra-értekezés közvetlen kapcsolatban áll egy magasan fejlett, az özönvíz előtti civilizációval, amely fejlettségi fokozatával sokszorosan meghaladta a mostani, mivel fejlesztése során eljutott a mágikus technológiák elsajátításának szintjére.

1875-ben egy indiai templomban találták meg a Vimanika Shastra értekezést, amelyet Maharishi Bharadaj írt automatikus írásmóddal a Kr. E. 6. században. Az automatikus írást különféle információk rögzítésének nevezzük, amelyek az emberhez a finom világok felsőbb hatalmaitól származnak. Ennek a módszernek különböző nevei lehetnek, de a lényeg abban rejlik, hogy teljesen kívül esik az emberi kompetencián. Az így kapott információk általában túlmutatnak a világ jelenlegi megértésén, és általában erősen eltérnek a lineáris fejlődés domináns elméletétől, amelyet a megtévesztett többség hisz, amely dogmának tartja. A meghökkent tudósok előtt részletes leírások jelentek meg az ősi repülőgépekről, amelyek műszaki jellemzőikkel a korabeli UFO-khoz hasonlítottak. A gépeket vimanoknak hívták, és számos figyelemre méltó tulajdonságuk volt, ezek között harminckét olyan alapvető titok volt, amely a vimánokat félelmetes fegyverré tette.

Ezek a "mennyei szekerek" olyan erősek voltak, hogy nem pusztíthatták el és nem égethették el őket. A különféle gombok bekapcsolásakor a vimánok a saját tengelyük körül foroghatnak, csökkenthetik vagy növelhetik méretüket, alakot változtathatnak a repülés során. Az álcázás miatt felhővé válhatnak, erős fényt bocsáthatnak ki, vagy abszolút sötétséget teremthetnek maguk körül, elnyelik a napsugarakat és láthatatlanná válhatnak, nagy sebességgel mozoghatnak, egyik országból a másikba repülhetnek, sőt egyik világból a másikba is mozoghatnak ugrásokkal vagy cikk-cakkokkal merüljön el a felszín alatt, fénysugarakat bocsásson ki, amelyeknek köszönhetően minden tárgy láthatóvá vált, olyan erőt generál, amely képes megbénítani az embereket és az állatokat, a képernyőn megjeleníti a nagy távolságban történt eseményeket stb. Figyelembe véve, hogy az özönvíz előtti civilizáció elért egy ilyen szintet, és amellett, hogy kiegészítik kutatásaikat és idő és tér ellenőrzésük képességét, teljesen elfogadható, hogy az UFO-k, amelyeket sokan megfigyelnek az égen, kapcsolatban lehetnek az atlanti civilizációval, és nem mások mint egy régen eltűnt civilizáció földönkívüli technológiái. Számunkra a jövő vagy a múlt már egy másik dimenzió, vagy talán egy másik világ, és a velük való kapcsolat csak a finom-anyagi szinten keresztül létezik, mert nincsenek a tér-idő határai, amelyeket itt ismerünk.

AZ ATLANTOK KRISTÁLYAI

Az atlanti-szigetek olyan szintű technológiát ért el, hogy mesterségesen termelhette a kristályokat szintézis segítségével. A kristályok nem kövek voltak, hanem hasonlítottak egy számítógépre, azaz. mesterséges intelligencia, felruházva egy bizonyos szintű tudattal. Tehát az atlanti-szigetek csúcstechnológiájú termékének tekinthetjük őket. Néhány közülük koponya alakú volt. Figyelni akarok arra, hogyan kerültek az emberekhez. A kristályok maguk választották őket, és elképzelhető, hogy az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy bármi közük lenne hozzájuk az atlantiszi múltbeli inkarnációkban. Van információ harminc magas rangú atlanti papról, akikhez úgy tűnik, ezek a koponyák tartoznak. Különböző kristályokból készültek, és ez megmutatja különböző irányú felhasználásuk lehetőségét. Ezután mindegyikük teljesen más feladatokat hajthat végre, mint mindegyik külön-külön. Az atlantisiak észrevették, hogy mindegyik kristály más-más erőt irányít, de amikor mindannyian együtt oktávot alkotnak (bizonyos rezgések), akkor képességeik megsokszorozódnak. A megalitikus szerkezetek jelenlegi kutatói azt is észrevették, hogy az ókori építők mindig többféle kőt használtak, ami megerősítette az energia felhalmozásának képességét és kibővítette képességeik körét.

Az atlanti-szigetek képes volt ráhangolódni a kő hullámszerkezetére olyan kristályok segítségével, amelyek valójában rezonátorként működtek, amelyek lehetővé tették számukra a kő könnyű kivágását és megolvasztását, valamint az élek levágását és lezárását. Az atom szintű hullámrezonancia lehetővé tette a kő szerkezetének néhány másodperc alatt történő megváltoztatását. Ezután újabb hullámot használtak, amely megkeményítette a formákat. Nem kellett megvárni, amíg lassan visszaáll eredeti szerkezetéhez. Ugyanezek a rezgések csökkenteni tudták a kövek gravitációját, és aztán lebeghettek.

Közismert hipotézis, hogy a piramisok tetejére kristályokat telepítettek, amelyek aztán maximális teljesítményre kapcsolták őket, és ezáltal többszörösen növelték az energia felhalmozási képességüket. Véleményem szerint a koponyák kommunikátorként szolgáltak (a laptopok analógiái). A kis kristályokkal együtt gigantikus méretű kristályok is léteztek Atlantiszban. A fővárosban helyezkedtek el, és piramis alakúak voltak (bizonyos értelemben a birodalom hatalmának szimbóluma volt). A két piramisról beszélünk, amelyeket a Bermuda-háromszögek alján találtak (ezek a legnagyobb tömegűek és még mindig működnek). Azt hiszem, itt található az atlantiszi központ. A terület az áradás után nagymértékben megváltozott, és amit most a Karib-tengeren láthatunk, nevezetesen Kuba, a Bahama-szigetek és Mexikó egy része a Húsvét-szigetekig, az a szigetország volt, pontosabban annak központja és az Atlantisz-szigetcsoport fővárosa.