Majdnem 2 milliárd éves természetes atomreaktor

1 20. 03. 2018
Exopolitika, történelem és spiritualitás 6. nemzetközi konferenciája

Kétmilliárd évvel ezelőtt az afrikai urántelep egy része spontán átesett a maghasadáson. A tudósok becslése szerint ez a 16 helyszínből álló atomreaktor legalább 500 XNUMX éve működik. Hihetetlen, hogy ehhez a hatalmas atomreaktorhoz képest modern atomreaktoraink nem hasonlíthatók össze sem tervezésükben, sem funkcionalitásukban. Amint azt a Scientific American közölte:Nagyon csodálatos, hogy több mint egy tucat természetes reaktor hirtelen spontán életre kelt, és hogy talán több száz évezredig sikerült szerény teljesítményt fenntartaniuk."

A felfedezés annyira lenyűgöző, hogy a tudósok azt mondták, hogy "A természetes atomreaktor felfedezése Gabon Oklo régiójában (Nyugat-Afrika) 1972-ben valószínűleg a reaktorfizika egyik legfontosabb eseménye volt 1942 óta, amikor Enrico Fermi és csapata mesterséges és állandó automatikus hasadási láncreakciót ért el".

Valahányszor halljuk a "nukleáris reaktor" kifejezést, egy mesterséges szerkezetre gondolunk. Az eset azonban itt valami más. Ez a nukleáris reaktor valójában a természetes urán területén található bolygónk kérgében, a gaboni Okla területén. Mint kiderült, az urán természetesen radioaktív, és az Okla-ban bekövetkezett körülmények TÖKÉLETESnek bizonyultak, ami lehetővé tette a nukleáris reakciót.

Valójában az Oklo az egyetlen ismert helyszín a bolygón, és 16 olyan helyből áll, amelyek a tudósok szerint "önfenntartó maghasadás" körülbelül 1,7 milliárd évvel ezelőtt, átlagosan körülbelül 100 kW hőenergia mellett történt. Az Oklóban található uránérc-lelőhelyek az egyetlen ismert helyek, ahol természetes atomreaktorok léteztek, de hogyan? Miért nincs a Föld egy másik helyén természetes atomreaktor?

Állítólag természetes atomreaktor keletkezik, amikor egy uránban gazdag ásványi lerakódást eláraszt a talajvíz, amely neutron moderátorként működik, ami atomláncreakcióhoz vezet. A maghasadás okozta hő hatására a talajvíz felforralódik, ami lelassítja vagy leállítja a reakciót. Az ásványi lerakódások lehűlése után a víz visszatér, és a reakció újraindul, és 3 óránként befejezi a teljes ciklust. Ezek a hasadási reakciók ciklusai több százezer évig folytak, és akkor értek véget, amikor az egyre csökkenő hasadóanyagok mennyisége már nem tudta fenntartani a láncreakciót.

Ez a felfedezés, amely (szó szerint) átirányítja az elménket, 1972-ben keletkezett, amikor a francia tudósok eltávolították az uránércet egy gaboni bányából, hogy teszteljék az urántartalmat. Az uránérc három urán-izotópból áll, amelyek mindegyike különböző számú neutront tartalmaz. Ezek az urán 238, az urán 234 és az urán 235. Az urán 235 az egyetlen, amely a tudósokat leginkább érdekli, mert fenntarthatja a nukleáris láncreakciót.

Meglepő módon a nukleáris reakció úgy alakult ki, hogy melléktermékként plutónium képződött, majd a magreakció mérséklődött. Ez az atomtudomány "szent grálájának" tekinthető. A válasz enyhítésének képessége azt jelenti, hogy a válasz megindítása után lehetőség nyílt a kimeneti teljesítmény szabályozott felhasználására, azzal a képességgel, hogy egyetlen pillanat alatt megakadályozzák a katasztrofális robbanásokat vagy az energia felszabadulását.

Azt is megállapították, hogy vizet használtak a reakció enyhítésére ugyanúgy, mint a modern atomreaktorokat grafit-kadmium rudakkal hűtve, amelyek megakadályozzák a reaktor kritikus állapotba jutását és felrobbanását. Mindezt természetesen "a természetben".

De miért nem robbantak fel és nem pusztultak el a csapágyak ezen részei közvetlenül a nukleáris láncreakció megkezdése után? Milyen mechanizmus biztosította a szükséges önszabályozást? Ezek a reaktorok stabilan vagy start-stop üzemmódban működtek?

Végül is a természet minden szempontból hihetetlen.

Hasonló cikkek