A jelenségről, amelyet MIB rövidítés alatt ismerünk, nem csak az óceánon túlról beszélnek. Azok az emberek, akik találkoztak velük, és nem félnek nyilvánosan beszélni anélkül, hogy őrültnek gondolnák őket, fekete öltönyös vagy hasonló kinézetű repülős egyenruhás férfiakként írják le a "terror ügynökeit". Fejüket mindig kalap vagy katonai sapka rejti, hamis, de látszólag valódi katonai vagy kormányzati iratokként mutatkoznak be.

Ritkán látogatnak el egyedül – inkább párban vagy hármasban. A látogatóktól, akiket ez a "boldogság" biztosan nem érdekelt, fényképeket vagy egyéb bizonyító anyagokat követelnek, amelyeket állításuk szerint alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá. Amint azt már jól tudjuk, nincsenek laboratóriumok, és a dokumentumok vagy a tanúsítványok hamisak. Az amerikai légierő már 1967-ben kénytelen volt beismerni a "terrorügynökök" létezését, és nyilatkozni is illegális tevékenységükről. Szóval ki az?! A Pentagon akkori szóvivője, G. Freeman ezredes azt mondta: "Azonban ezek az emberek és az Egyesült Államok légiereje között nincs kapcsolat."

És most a Connecticut állambeli Bridgeportba költözünk. Albert K. Bendernek, a Repülő csészealjak Nemzetközi Központjának alapítójának volt ott egy irodája. Ő is hamar saját bőrén tudta meg, hogy a titokzatos MIB nem csak a mesék birodalmában él.

Az úgymond nagyszájú kijelentés után: „Megküzdöttem ezzel a jelenséggel, és van válaszom.” és ez azzal folytatódik, hogy „Tudom, hol keressem az ufókat.” A közvélemény izgatottan várta, hogy mit következne. De – nem sokat tanultunk a saját Space Revue magazinjából. A magazin utolsó számában ez az ufológus titokzatos kijelentést tett: "A repülő csészealjak rejtélye már nem rejtély számomra. Ismerem a származását, de minden róluk szóló információt titokban tartanak a magasabb beosztásúak. Szándékunk volt az egész ügyet nyilvánosságra hozni, de a kapott információ jellegéből adódóan sajnos elnézést kell kérnünk, hogy ezt most nem tesszük meg. Azt tanácsoljuk mindazoknak, akik érintettek az UFO-kutatási kérdésekben, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel járjanak el!"

Mi történt a bombasztikus kijelentés és a tagadás között? Még egy év sem telt el, de Albert Bender évek óta nem szívesen beszélt róla. Szerencsére nekünk és a nagyközönségnek Albert kiadott egy könyvet "Flying Saucers and the Three Man in Black" címmel, amelyben elmagyarázta, miért tette tabunak az UFO-t. A könyve úgy olvasható, mint egy igazi horrortörténet. Állítása igazáról szól az is, hogy sokan messziről látták a három fekete ruhás figurát...

Egy napon áttekintésre átadott egy publikálásra kész anyagot kollégájának, és ezzel elkezdődtek az amerikai ufológus bizarr gondjai. Este, amikor besötétedett, lefeküdt. A szobában nem volt fény, ezért meg kellett erőltetnie a szemét, hogy kivegye a sötétben hirtelen felbukkanó árnyas alakokat. Fokozatosan előbújtak a szörnyből a hívatlan vendégek, és Albert végre felismerte, hogy fejükön kalapot borítottak, és feketébe öltöztek. Szemük hirtelen villámként ragyogott. Mereven ráerősítették őket Benderre, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érzett. Bender azt is állította, hogy nem sokkal az irodája megnyitása után pszichológiai nyomásnak voltak kitéve. Azt mondják, hogy már ekkor kezdett telepatikus figyelmeztetéseket kapni, hogy hagyjon fel UFO-kutatással.

Ez az eset állítólag nem az első és nem is az utolsó. Ez az ismeretlen hatalom sokszor megijesztette. Mintha pszichológiai terrorral akarta volna elpusztítani. Egy nap hazajött, és felmászott a lépcsőn a szobájába. A semmiből kékes fény bukkant elő a szobában lévő szörnyből. Ugyanakkor megérezte, hogy valaki vagy valami van bent. Miután belépett a szobába, látta, hogy az egyik sarokból titokzatos fény jön, és annak a kékes fényforrásnak a közepén egy teljesen meghatározhatatlan dolog. Bár nagy félelmet érzett, nem félt megszólalni. Az erős fény elhalványult, és csak két izzó szem meredt rá a sötétből. Szerencsére egy idő után ezek is eltűntek…

Felmerül egy fontos kérdés – az ufológus nem csak valamiféle hallucináció áldozata lett? Vagy a hipnózis hatása alatt állt? Bender azt állítja, hogy "mindent a fejében hallott". A szereplők nem beszéltek. Albert inkább hallgatott arról, amit a MIB mondott neki a repülő csészealjak valódi eredetéről. Azonban annyira elborzadtak ezektől a szörnyű jelenetektől, hogy azonnal feloszlatta szervezetét, és abbahagyta a Space Revue kiadását.

Bevallom, tanácstalan vagyok. Valószínűleg ebben az esetben nem tenném tűzbe a kezem, de Bender miért ijedt meg annyira, hogy a bombaerős bemutatkozás után csak ballaszt jött? Miért oszlatta fel ilyen hirtelen a szervezetét? Miért hagyta abba a magazin szerkesztését? Sok kérdés, kevés válasz. Régóta fontolgatom, hogy közzétegyem-e ezt a fantasztikus eseményt Sueneé oldalain, de olvasóink intelligenciájára hagyatkozom, hogy maguk döntsenek. Nem akarok olyan lenni, mint a tudósok és a szakértők, akik azonnal megkapják a választ mindenre és mindenre...