Ajanta több mint kétezer éve épült barlangtemplomai

 Az Ajanta barlangtemplomok komplexuma, ahol több mint kétezer évvel ezelőtt és háromszáz évvel Krisztus születése előtt imákat hallottak. Építése a buddhizmus virágkorában kezdődött, Ashoka király uralkodása alatt. Indiában összesen mintegy tizenkétszáz ember alkotta barlang található, és ebből ezer található Maharashtra nyugati államában.

Öt barlangban templomok (viharák), a másik huszonnégyben szerzetesi cellák (chaitiji) találhatók. Egy tipikus barlangtemplom egy nagy négyzet alakú csarnokból áll, körülötte elszórtan kis cellákkal.

A terület gazdag volt vulkáni bazaltban, amelyből a barlangokat faragták, és több mint egy tucat lelőhelyen barlangtemplomok sorakoznak.

A terem oldalain oszlopok választják el az oldaljáratokat, amelyek a vallási körmenetekhez készültek. A barlangok mennyezetét festett vagy faragott oszlopok támasztják alá, amelyek a barlangok bejáratait is díszítik.

Mit tudunk ezeknek a templomoknak a történetéről? Az Európából Ázsiába tartó kereskedelmi útvonalak régóta áthaladtak Nyugat-Indiák területén. Maharashtra sík és száraz vidéke egyedülálló dombos hegyvonulatokkal meglehetősen lakott volt, ezért kereskedelmi szempontból aktív. A magányra vágyó szerzetesek a bazaltos sziklák közé vonultak vissza, és festői dombokon telepedtek le folyók és tavak közelében.

Kereskedelmi karavánok, amelyek a kolostorokban pihenhettek és étkezhettek, forrásokat biztosítottak a templomok építéséhez. Az építtetőknek a királyi sorból (a Maurya és Gupta dinasztiából, később a Rashtrakutas és Chaluktas) is voltak védelmezőik, akik jelentős szerepet játszottak a helyi templomok építésében és díszítésében.

Ajanta gyönyörű festményeiről vált híressé. A templomegyüttes elszigeteltsége és távoli elhelyezkedése miatt a mai napig fennmaradtak, míg más ókori templomokat vallási fanatikusok romboltak le. De az idő és az éghajlat a régi festmények másik ellenségévé vált. Ennek eredményeként mindössze tizenhárom barlang őrizte meg az ősi festészet töredékeit.

A barlangtemplomok építése körülbelül tizenhét évszázadig tartott (az utolsó templom a 14. századra datálható). Egész idő alatt szerzetesek éltek Maharashtra barlangjaiban. De a muszlim inváziók és a nagy mogulok uralma a templomok elhagyatását és elfeledését okozta.

A hegyek távoli zugaiban megbúvó barlangok jobban teljesítettek, mint bármely más templom. Egyedi freskókat őriztek itt, bár ezek jelentős részét elpusztította a vadon élő növényzet. Srí Lanka-i festményekre hasonlítanak, hiszen Görögország, Róma és Irán hatása is szembetűnő rajtuk.

A komplexum díszítése az indiai élet sajátos enciklopédiáját képviseli a 6-7. század teljes történelmi időszakában. Legtöbbjük a buddhista legendákhoz kapcsolódó illusztrációkat készít újra.

A korai buddhizmus művészetét képviselő barlangok a Waghora folyó festői sziklaképződményében találhatók. Adjanta falutól mindössze tizenöt percnyi utazás gyönyörű kanyargós utakon speciális városnéző buszokkal (új és nem régimódi, mint a hagyományos buszok).

A hely kifejezetten turisták számára van kialakítva. A barlangok közelében van egy tárolóhelyiség, ahol elhagyhatja dolgait, használhatja a zuhanyzót és ellátogathat az étterembe.

A belépő tíz rúpia, nemrég pedig öt dollár volt a külföldieknek. Az igazság az, hogy a folyó túlsó partjáról szabadon jön, ahogy a helyiek teszik.

De az indiánok figyelmes nemzet, és az idegenek taktikája alig van elrejtve szemük elől. Ahogy felmásztunk a barlangokkal szemközti dombra, majd visszajöttünk a folyón át, ismét jegyet kértek.

A Buddha és a szent Bodhiszattvák szigorúan kanonikus ábrázolásai mellett azonban számos nem kanonikus ábrázolás létezik, amelyek az ókori India életének jeleneteit mutatják be figyelemreméltó élénkséggel és hitelességgel.

Ez azzal magyarázható, hogy a helyi festményeket erősen befolyásolta a sajnos nem fennmaradt világi festészet, amely egykor a királyok és mágnások palotáit díszítette.

A barlangtemplomok ezer évig, egészen a 7. századig épültek. Kr. u. A következő ezer évre feledésbe merültek. Egészen véletlenül fedezték fel őket, amikor 1819-ben egy John Smith legbanálisabb nevű angol tiszt a hegyekbe ment tigrisre vadászni. Az állat nyomai a barlangokba vezették, amelyek festményeik szépségében egyedülállóak.

A festményeket mesterek több generációja alkotta az évszázadok során, ezért az ókori India képzőművészetének számos jellegzetes vonása, iránya, stílusa nyert kifejezést bennük. Hangerejük csodálatra méltó. Például csak az egyik földalatti csarnokban több mint ezer négyzetmétert foglalnak el, miközben nemcsak a falakat, hanem az oszlopokat és a mennyezetet is kifestik. És ez ugyanaz volt mind a huszonkilenc barlangban.

A feliratok megfejtése segítette a keletkezés időpontjának meghatározását, illetve a freskók és szobrok témáiról adott tájékoztatást. Az alkotók maguk is remekműveknek tartották alkotásaikat.

Tudatosan arra törekedtek, hogy kezeik munkái túléljék a millenniumot. Az egyik legrégebbi barlangban található felirat azt mondja, hogy az embernek olyan emlékművet kell alkotnia, amely a naphoz és a holdhoz hasonlítható tartósságban, mert a paradicsomot addig lehet élvezni, amíg emléke él a földön.

Felirat az 5. sz. AD mondja:

„Amit látsz, az a művészet és az építészet lenyűgöző példája, amely a világ legcsodálatosabb szikláiba van beépítve. Béke és nyugalom legyen sokáig ezeknek a hegyeknek, amelyek oly sok barlangtemplomot védenek.”

Úgy tűnik, az indiai mesterek a külvilág minden gazdagságát és változatosságát igyekeztek átvinni a szűk földalatti világba. A barlangok falát és mennyezetét gazdagon díszítették fák, állatok és emberek ábrázolásával, és igyekeztek a felszín minden centiméterét festéssel kitölteni.

És több mint ezer éve a sötét barlangok falain, amelyeket egykor lámpák és fáklyák tüze megvilágított, bizarr sziklák és elágazó fák között apró nyugtalan majmok, ragyogó kék pávák, oroszlánok és fantasztikus mesebeli lények emberi torzóval. , állatfarok és madárlábak élik életüket .

Az emberek világa és az égi szellemek világa, a buddhista legendák világa és a "távoli varázslatos India" valóságos világa, mindezt csodálatra méltó mesteri tudással ábrázolják e komplexum templomainak falain.

A Buddha életéből vett jelenetek mellett erotikus tartalmú festményeket is találhatunk. A vallási és erotikus témák szoros együttélése hagyományos a középkori Indiában, és gyakorlatilag minden buddhista és hindu templomban jelen van.

A barlangokat nem sorban faragták kőből. Közülük a legrégebbi (8-13. és 15.) a masszívum közepén található.

Az építészet lehetővé teszi a Hinayana és a Mahayana időszak barlangtemplomainak megkülönböztetését. A buddhizmus legkorábbi formája, a hinayana művészet hagyományai szerint (az egyéni belső tökéletességet hangsúlyozó "kis szekérrel") nem volt elfogadható Buddha ábrázolása. Csak olyan szimbólumok mutatnak rá, mint a dharmacsakra vagy a dharma kerék.

Ezekben a barlangokban hiányoznak a szobrok. Másrészt a templomaik (9. és 10. terem, nyolcszögletű oszlopsorokkal, Kr. e. 2-1. századi keltezésű) hatalmas monolit sztúpával rendelkeznek, és az itteni csodálatra méltó akusztika a legalkalmasabb mantrák éneklésére.

Érdemes itt énekelni, vagy bemenni az apró négyzet alakú cellákba, amelyek a 12. barlang oldalát szegélyezik. Üljön beléjük a kőágyakra, és érezze, hogyan éltek a szerzetesek.

Ráadásul az erotikus jelenetek gyakran a Buddha életéből és tanításaiból származó vallási témák illusztrációiként szolgálnak. Ami az európaiak számára illetlennek tűnik, azt Indiában soha nem érzékelték így, mert az emberi élet minden megnyilvánulását itt törvényesnek tartották, beleértve azokat is, amelyeket máshol tabunak minősítettek.

A központi barlangok két oldalán elhelyezkedő későbbi Mahayana ("nagy szekér", amely a bodhiszattva, mint minden élőlény megmentőjének szerepét hangsúlyozza) buddhák, bodhiszattvák és istenek ábrázolásai jellemzik. A fülkékben található freskók, szobrok igen gazdag anyagot szolgáltatnak a megtekintéshez. Ebben a komplexumban a buddhista alakokat ábrázoló gyakori szobrok közé tartozik a virágzó Harith istennő gyermekével és a nagák, egy kobrafejű kígyóistenség. A mennyezeten faragott lótusz díszek és mandala freskók.

A kutatók arra figyelnek, hogy az i.sz. I. évezred közepén milyen realizmussal ábrázolják az indiai paloták, városok és falvak életét, ennek köszönhetően a falfestmények történelmi dokumentum jelleget kapnak. A címadó jelenetben Buddha megszelídít egy vad elefántot meg lehet nézni, hogyan nézett ki a kereskedelem az ókori indiai város utcáin, ahol a boltokat a napfénytől védő bambuszrudakon árucikkekkel, edényekkel, szekerekkel és vászontetőkkel ellátott bódékkal.

A legérdekesebb szobrok a 26-os barlangban találhatók. Az egyik Buddha Mara démon kísértését ábrázolja, a meditáló Buddhát elbűvölő nők, állatok és démonok veszik körül, a másik pedig egy fekvő Buddhát csukott szemmel, a nirvána állapotát jelképezi.

De a Buddha még halálában is ugyanazt a mosolyt mosolyogja el, amely a buddhista szobrok ismertetőjele. A mennyezeten faragott figurák Buddha hat mudráját ábrázolják.

Az Ajanta barlangfestmények mesésen gazdag és sokszínű világa csak 1819 után vált világhírűvé, amikor véletlenül újra felfedezték a rég elfeledett templomokat. Az 20-as években festményeiket gondosan restaurálták, és azóta is ugyanolyan gondos védelem alatt állnak.

"Az ajantai barlangtemplomok festményei az ősi indiai kultúra és művészet legjobb emlékei közé tartoznak" - írta O. S. Prokofjev. "A képzőművészet csúcsaként a Gupta-korszak erős hatással volt a festészet fejlődésére szinte az egész középkori Ázsiában. Igazi iskolát jelentettek a külföldi mesterek sok generációjának. De mindenekelőtt szilárd alapot képeztek a vizuális művészetek indiai hagyományának fejlődéséhez”.

A barlangtemplomokat kétszáz évvel ezelőtt fedezték fel újra az angolok. India függetlenségének kikiáltása után nemzeti vagyon és az UNESCO védelme alatt álló régészeti műemlék lett. De ez nem akadályozza meg, hogy szent hely legyen az indiánok számára. Bármely barlangtemplomba való belépés előtt le kell venni a cipőt (ha huszonkilenc van belőle, akkor könnyebb mezítláb járni).

Az Adjanta barlangkomplexum tehát valóban világszínvonalú kincs.