Tények a Morse -kódról, ami megállásra és gondolkodásra késztetett
06. 09. 2021A Morse -kód a maga korában úttörő felfedezés volt. Nemcsak a háborúkban és a kereskedelemben volt helye, hanem személyes üzenetek küldésére és a túlvilág létezésének bizonyítására is használták. Ez volt az egyik kulcsfontosságú lépés a technológia létrehozásában, amelyet ma természetesnek tekintünk.
Íme néhány érdekes tény a Morse -kódról és annak jelenlegi életünkre gyakorolt hatásáról.
Egy tragikus esemény ihlette
A Morse -kódot Samuel FB Morse találta ki. Sámuel tehetséges festő és feltaláló volt. Az ötlettel állt elő, miután egy lóhírnök jelentést hozott neki felesége betegségéről. A hír olyan sokáig ért hozzá, hogy hazatérése előtt a nő nemcsak meghalt, hanem már eltemették.
Több elektromágneses kísérlet megtekintése után Morse és asszisztense, Alfred Lewis Vail nekiláttak egy elektromágneses eszköz összeszerelésének, amely reagálna a vezetékek által továbbított elektromos áramra. Az első üzenet, amit küldtek, ez volt: "A türelmes pincér nem vesztes".
Az első távoli távíró tesztet 24. május 1844 -én hajtották végre. Samuel (aki Washingtonban tartózkodott) a kormányzati tisztviselők előtt állva üzenetet küldött Alfrednek (aki Baltimore -ban tartózkodott). Az egyik bámész azt javasolta üzenetként: "Mit művelt Isten?" A szavak 40 mérföldet utaztak, mielőtt papírra rögzítették volna.
Samuel találmánya a kívánt hatást fejtette ki: az üzeneteket percekben, nem napokban lehetett fogadni, és a Pony Express 1861 -ben hivatalosan bezárt, miután a távíró és a Morse -kód a legnépszerűbb kommunikációs eszköz lett.
A mai Morse -kód nem nagyon hasonlít ahhoz, amit Morse kitalált
A Morse -kód rövid és hosszú jeleket rendelt a betűkhez, számokhoz, írásjelekhez és speciális karakterekhez. Sámuel saját kódja kezdetben csak számokat továbbított. Csak Alfred adta hozzá a betűk és speciális karakterek kommunikációjának képességét. Időt töltött azzal, hogy kutatja, milyen gyakran használják az egyes betűket angolul. Ezután a legrövidebb karaktereket rendelte a leggyakrabban használt karakterekhez.
Mivel ez a kódex Amerikában kezdett kialakulni, az amerikai Morse Code vagy a Railway Morse Code néven ismert, mivel széles körben használták a vasutakon. Idővel a kódot tovább egyszerűsítették (például Friederich Clemens Gerk), hogy felhasználóbarátabb legyen. Végül 1865 -ben létrehozták a nemzetközi Morse -kódot. Módosította a japán Wabun ábécé és a koreai SKATS (Standard Korean Alphabet Transliteracy System) változatot.
A Morse -kód nem nyelv, de beszélhető
Lényeges, hogy a Morse -kód nem nyelv, mert a meglévő nyelvek kódolására szolgál az átvitelhez.
Eredetileg elektromos impulzusok érkeztek a géphez, amelyek ujjlenyomatokat hoztak létre egy papírlapon, amelyet a kezelő elolvasta és szavakba írt. A gép azonban különféle hangokat adott ki, amikor pontot vagy kötőjelet jelölt meg, és a távíró -kezelők elkezdték a kattintásokat pontokká és vonásokká alakítani, pusztán kézzel hallgatva és gépelve.
Ezt követően az információt hangkódként küldték el. Amikor az operátorok a beérkezett üzenetekről beszéltek, a "di" vagy "dit" gombokkal jelezték a pontot, a "dah" -val pedig a kötőjelet, ezzel egy új új módot teremtve a Morse -kód továbbítására. A tapasztalt kezelők percenként 40 szót meghaladó sebességgel tudták hallgatni és megérteni a kódot.
Az SOS rendszert kifejezetten a Morse -kódra hozták létre
Guglielmo Marconi 1897 -ben alapította a Wireless Telegraph and Signal Co. -t. kft Észrevette, hogy a hajóknak és a jelzőfényeknek gyors kommunikációra van szükségük, de nem férnek hozzá vezetékes hálózathoz, így a vezeték nélküli technológiáját úgy alakították ki, hogy megfeleljen nekik. Az 1900 -as évek elején a távírást már széles körben alkalmazták a hajókon.
Döntés született arról, hogy jó lenne nemzetközi vészjelzéssel segíteni a hajókat. Az 1906 -os Nemzetközi Rádiótávközlési Egyezmény úgy döntött, hogy az "SOS" a legjobb választás, mert viszonylag egyszerű: három pont, három kötőjel, három pont.
Elfogadása után néhányan azt javasolták, hogy ezt a betűkombinációt azért választották, mert azt jelenti, hogy „mentse meg lelkünket” vagy „mentse meg hajónkat”, de valójában azért választották, mert könnyen megjegyezhető és könnyen felismerhető.
A Morse -kód életeket mentett meg a Titanic fedélzetén
1912 áprilisában a 1 utas közül több mint 500 halt meg a Titanic elsüllyedésében. A túlélők részben a Morse -kódnak köszönhették életüket, amellyel figyelmeztették a Cunard Kárpátiát a Titanic végső helyzetére és problémájára.
Mire a Titanic útnak indult, az Atlanti -óceán északi részén a személyszállító hajók többségének morze -kódú eszköze volt, amelyet Marconi cégének kiképzett emberei üzemeltettek.
Akkoriban divat volt, hogy az utasok megkérték a Marconi szolgáltatóit, hogy küldjenek személyes üzeneteket a nevükben. Mivel nem volt külön vészhelyzeti frekvencia, a csatornákat elárasztották az utasok üzenetei, és a Titanic segélyhívása összetört, és néhány hajó nem hallotta. Az üzenetet azonban Harold Cottam megkapta a Kárpátokon, a hajó irányt változtatott, és négy órán keresztül vitorlázott, hogy segítséget nyújtson.
A Titanic című 1997 -es film figyelmes nézői észrevehetik, hogy a kapitány utasítja Jack Phillips vezető rádiós operátort, hogy küldjön segélyhívást a "CQD" -nek. Ezt a betűkészletet Marconi használta az SOS jel 1908 -as létrehozása előtt, de ezeket a betűket néhány hajó 1908 után is használta.
Érdekes módon a film törölt jelenetében látható, hogy a kapitány távozása után Harold Bride (kezelőasszisztens) ezt mondja Phillipsnek: „Küldj SOS -t. Ez egy új hívás, és talán ez az utolsó esélye, hogy elküldi. ”Ez egy utalás a tényleges beszélgetésre, amely a két férfi között zajlott.
Morse -kód, mint inspiráció a zenében
A Morse -kódot néhány dalba beépítették. A The Clash London Calling című dalának végén Mick Jones gitáron játszik egy sor Morse -kódot, amelynek ritmusa SOS -nak hangzik. A Kraftwerk egyetlen Radioaktivitása című részében két rész található, amelyekben a "radioaktivitás" szó Morse -kóddal van írva.
Valószínűleg a Morse -kód leghíresebb beépítése a zenébe Natalie Gutierrez Y Angelo Better Days című dala volt. Ez a dal kifejezetten azért jött létre, hogy Morse -kódú üzenetet közvetítsenek a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők által fogva tartott katonáknak. Az üzenet így szólt: „19 embert mentettek meg. Te jössz. Ne veszítse el a reményt. ”Sok fogoly később megerősítette, hogy hallották a hírt, majd vagy elmenekültek, vagy megmenekültek.
Az utolsó kiáltás az örök csend előtt
A technológiai fejlődéssel a Morse -kód elmaradt. Amikor a francia haditengerészet 31. január 1997 -én hivatalosan abbahagyta a használatát, utolsó üzenetként egy megható búcsút választott: „Mindenkit hívunk. Ez az utolsó kiáltásunk örök csendünk előtt. "
Az utolsó kereskedelmi üzenetet a Morse -kóddal 12. július 1999 -én küldték az Egyesült Államokban a San Francisco közelében lévő Globe Wireless Station állomásról. Az operátor aláírta az eredeti Morse üzenetet: „Mit művelt Isten?”, Amelyet egy speciális jel követett, amely „kapcsolatfelvétel vége”.
Bár a Morse -kódot ma nem használják széles körben, ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nem hasznos. A rádióamatőrök továbbra is használják, és tudása különösen hasznos lehet kommunikációs módszerként vészhelyzetben, amikor a kifinomultabb kommunikációs eszközök meghibásodnak. Használhatja például ujjainak megérintésével, zseblámpa villogásával vagy szeme villogásával. Hajók esetében a jelzőlámpákon keresztüli Morse -kód használata lehet a kommunikáció lehetővé tétele rádióhiba esetén.
Bár a morse -kód ismeretét ma már inkább szórakoztató készségként vagy hobbiként használják, nem lehet tagadni azt a hatást, amelyet a távírás és a Morse -kód történetében tett.
Tipp a Sueneé Universe boltból
Miloslav Král: Kozmikus emlékezet
Létünk nem ér véget testünk halálával és kihalásával, éppen ellenkezőleg. A halál így inkább útvá válhata vége előtt, mit gondol?