Nézd meg a csillagokkal tarkított fekete éjszakai égboltot, ezek mind csodálatos világokat tartalmaznak, hasonlóan a Naprendszerünkhöz, vannak-e bennük bolygó típusú bolygók? Nagyon szerény számítások szerint a Tejút-galaxis több mint százmilliárd bolygót tartalmaz, amelyek némelyike ​​Föld-szerű lehet.

Az "idegen" bolygókról, az exobolygókról új információkat adott Kepler űrtávcsöve, amely tanulmányozza a csillagképeket, és megpróbálja megragadni azokat a pillanatokat, amikor a bolygó a "napja" előtt találja magát.

Az orbitális obszervatóriumot 2009 májusában indították exobolygók felkutatására, ám négy évvel később kudarcot vallott. Sok üzembe helyezési kísérlet következett, és végül a NASA kénytelen volt leírni a csillagvizsgálót "űrflottájából". Működés közben azonban a "Kepler" annyi egyedi információt gyűjtött össze, hogy még több évbe telik annak feltárása. És a NASA már készül arra, hogy 2017-ben elindítsa a "Kepler" utódját, a TESS távcsövet.

Superland a Goldilocks övben

Eddig a csillagászok 600 jelölt közül csaknem 3500 új világot találtak az exobolygó kijelölésére. Úgy vélik, hogy ezeknek a kozmikus tárgyaknak legalább 90% -a létezhet, amelyek "valódi bolygóknak" bizonyulhatnak, a többiek pedig bináris csillagok, amelyek még nem érték el a csillag méretét, "barna törpék" és nagy aszteroidák halmaza.

A legtöbb bolygóra jelölt olyan gázóriás, mint a Jupiter vagy a Szaturnusz, valamint a szuperföld - sziklás bolygók, amelyek többszörösen nagyobbak, mint bolygónk. Nyilvánvaló, hogy nem minden bolygó képes bejutni a "Kepler" és más távcsövek látómezejébe. Becslésük szerint az elfogottak számát csak 1 - 10% -ra becsülik.

Ahhoz, hogy valóban exobolygó jelenjen meg, többször kell megcélozni, amikor átmegy csillagának korongján. Egy ilyen bolygónak a csillag közelében kell keringenie, így annak éve csak néhány nap vagy hét, és így a csillagászoknak lehetőségük van többször is megismételni a megfigyeléseket. Ezek a bolygók forró gázgömbök formájában gyakran "forró Jupiterek", és minden hatodik olyan, mint egy lángoló szuperföld, amelyet lávatenger borít.

"Nem túl sok, nem túl kevés"

Ilyen körülmények között fajunk fehérje-élete nem létezhet, de a több száz vendégszeretetlen körlevél között vannak kivételek. Eddig több mint száz Föld-szerű bolygót találtak az úgynevezett lakható zónában, más néven Aranyfekék Övön.

Ez a mesebeli lény a "se túl sok, se nem kevés" elvet követte. Így van ez az "életzónában" lévő kivételes bolygókkal is - a hőmérsékletnek olyan tartományban kell lennie, amely lehetővé teszi a víz folyékony állapotban való létezését. Ugyanakkor a több mint százból 24 bolygó sugara kisebb, mint a Föld két sugara.

És e bolygók közül csak egy, amely a Föld ikerének főbb jellemzőivel rendelkezik, az Aranyfekék zónában található, hasonló dimenziókkal rendelkezik és a sárga törpe rendszeréhez tartozik, amelyhez a mi Napunk is tartozik.

A vörös törpék világában

Az asztrobiológusok, akik szorgalmasan keresik a földönkívüli életet, nem veszítik el a szívüket. Galaxisunk csillagainak többsége kicsi, hideg és unalmas vörös törpe. Legjobb tudomásunk szerint a vörös törpék körülbelül kétszer olyan kicsiek és hidegebbek, mint a nap és a Tejútrendszer "csillagpopulációjának" legalább háromnegyedét teszik ki.

Ezeknek a "szoláris unokatestvéreknek" körül vannak miniatűr rendszerek, amelyek akkoraak, mint a Merkúr pályája, és vannak aranyrokkok sávjai is.

A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem asztrofizikusai még egy speciális számítógépes programot, a TERRA-t is írtak, hogy segítsenek a Föld párosainak felkutatásában. Minden pálya a kis vörös csillagaik életzónáihoz tartozik. Mindez jelentősen növeli a földönkívüli bölcsők galaxisunkban való jelenlétének kilátásait.

A törpék aktívabbak, mint a Nap.

Korábban azt gondolták, hogy a vörös törpék, amelyekben Föld-szerű bolygókat fedeztek fel, nyugodt csillagok voltak, amelyek felszínén a robbanások ritkán jártak plazma kitörésekkel. De mint kiderült, a hasonló csillagok sokkal aktívabbak, mint a Nap. Felszínükön folyamatosan fordulnak elő kataklizmák, amelyek erős "csillagszél" széllökéseket okoznak, amelyek képesek legyőzni még a Föld nagyon erős mágneses pajzsát is.

Sok földi kettős meglehetősen magas árat fizethet a csillagától rövid távolságért. A vörös törpék felszínén bekövetkező egyedi robbanások sugárzási folyamata szó szerint "megnyalhatja" a bolygó légkörének egy részét, ami ezeket a világokat lakhatatlanná teszi. Következésképpen megnő a koronatörés kockázata, mivel a csillapított atmoszféra nem képes teljes mértékben megvédeni a felületet az ultraibolya és röntgen "csillagszél" töltött részecskéitől.

Ezenkívül fennáll annak a veszélye, hogy a potenciálisan lakható bolygók magnetoszféráját elnyomja a vörös törpék erősebb mágneses tere.

Kilyukadt mágneses pajzs

A csillagászok már régóta gyanítják, hogy sok vörös törpe nagyon erős mágneses mezővel rendelkezik, amely könnyen át tudja átszúrni a környező, potenciálisan lakható bolygók mágneses pajzsát. Ehhez egy teljes virtuális világot hoztak létre, ahol bolygónk hasonló csillag körül kering a pálya közelében, és lakható zónában van.

Kiderült, hogy a törpe mágneses tere nemcsak nagyon gyakran deformálja a Föld magnetoszféráját, de még a bolygó felszíne alá is hajtja. Ilyen forgatókönyv szerint sem a levegő, sem a víz nem marad a bolygón néhány millió év alatt, és az egész felszínt kozmikus sugárzás égeti el. Ez két érdekes következtetéshez vezet: az élet keresése a vörös törpe rendszerekben valóban eredménytelen lehet, és ez lehet az oka a "világegyetem csendjének" is.

Lehetséges azonban, hogy nem találunk földönkívüli intelligenciát, mert bolygónk túl korán született.

Az elsőszülött szomorú sorsa

A Kepler és a Hubble teleszkópokkal nyert adatok elemzése után a csillagászok megállapították, hogy a Tejút csillagképződésének folyamata jelentősen lelassult. Ez összefügg az építőanyagok hiányának növekedésével por és gázfelhők formájában.

Galaxisunkban azonban még mindig van elegendő anyag új csillagok és bolygórendszerek születéséhez, ráadásul néhány milliárd év múlva csillagszigetünk összeütközik az Andromedai Nagy Galaxissal, ami új csillagok hatalmas robbanásához vezet.

A jövőbeli galaktikai fejlemények hátterében nemrégiben szenzációs jelentés jelent meg arról, hogy a potenciálisan lakható bolygók négy tizede négy milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer kialakulásakor létezett.

Figyelembe véve, hogy bolygónkon a legegyszerűbb organizmusok létrehozásához több száz milliárd évre, majd a fejlett életformák létrehozására még több milliárd évre volt szükség, akkor nagyon valószínű, hogy az intelligens idegenek csak akkor jelennek meg, ha a Napunk kiolt.

Talán ez a megoldás Fermi paradoxonjára, amelyet egykor egy kiváló fizikus fogalmazott meg: hol vannak az összes idegenek? Vagy találhatnánk választ a bolygónkon?

Extremofilek a Földön és az űrben

Minél jobban meg vagyunk győződve az univerzumban elfoglalt helyünk egyediségéről, annál gyakrabban találkozunk azzal a kérdéssel, hogy létezhet-e és fejlődhet-e az élet olyan világokban, amelyek teljesen különböznek tőlünk, a Földtől.

A válasz erre a kérdésre az lehet, hogy bolygónkon meglepő szervezetek, extrémofilek léteznek. Nevüket azért kapták, mert képesek túlélni extrém hőmérsékleten, mérgező környezetekben és levegő nélkül is. A tengerbiológusok ilyen organizmusokat találtak víz alatti gejzírekben, fekete dohányosokban.

Ezeken a helyeken hatalmas nyomással, oxigén hiányával és a forró vulkáni nyelőcső legszélén gyarapodnak. "Kollégáik" megtalálhatók a sós hegyi tavakban, a forró sivatagokban és az Antarktisz jégtakarói alatt. Vannak olyan organizmusok is, teknősök (Tardigrada), amelyek képesek túlélni az űr vákuumában. Ennek eredményeként még a vörös törpék sugárzási övében is kialakulhat néhány extrém mikroorganizmus.

A földi élet keletkezésének elmélete

Az akadémiai evolúciós biológia feltételezi, hogy a földi élet a "meleg és sekély tenger" kémiai reakcióiból származik, amelyet ultraibolya sugárzás és ózon "villámlások" okoztak. Más szempontból az asztrobiológusok tudják, hogy az élet alapjainak kémiai "téglái" más bolygókon is vannak. Megtalálták őket például por-gáz ködökben és gázóriásaink rendszereiben. Ez még nem "teljes élet", de már most az első lépés felé.

A földi élet keletkezésének "hivatalos" elmélete a közelmúltban súlyos csapást kapott a geológusoktól. Az első organizmusok jóval idősebbnek bizonyultak, mint azt korábban gondolták, és teljesen kedvezőtlen környezetben, metán atmoszférában és ezer vulkánból kiömlő, pezsgő magmában alakultak ki.

Sok biológus kénytelen volt elmélkedni a panspermia régebbi elméletén. Elmondása szerint az első mikroorganizmusok másutt, mondjuk a Marson keletkeztek, és meteoritmagokban jutottak el a Földre. Lehetséges, hogy az ősi baktériumoknak még hosszabb utat kellett teljesíteniük más csillagképek üstökösében.

De ha ez valóban így lenne, akkor a "kozmikus evolúció" útjai elvezethetnek bennünket "bennszülött testvéreinkhez", akiknek eredete ugyanabból az "élet magjából", ugyanabból a forrásból származik, mint a miénk.