A Gosford Glyphs egy körülbelül 300 egyiptomi hieroglifából álló csoport, amely az őslakos kőzetjelek néven ismert területen található (a mai Ausztrália nyugati partja). A feliratok két párhuzamos, egymással szemben lévő homokkő falon helyezkednek el, amelyek körülbelül 15 méter magasak.

A falakon olyan szimbólumokat láthatunk, amelyek hajóknak, csirkéknek, kutyáknak, egyenes embereknek, kutyacsontoknak és két királynévnek tűnnek, amelyek közül csak az egyik értelmezhető Khufu (Cheops) néven. Van egy felirat is, amely az egyiptomi Anubist (az alvilág istenét) jelöli.

A szöveget Alan Dash fedezte fel 1975-ben, aki több mint hét éven át kutatta a környéket. Ocking professzor azt állítja sok oka van annak, hogy ezeket a hieroglifákat nem tekintik hitelesnek. Okokként említi: Probléma van a használt szimbólumok alakjaival. Nem felelnek meg annak, amit Cheops idején Kr. E. 2500 körül ismertek Inkább úgy véli, hogy a szövegeket 1920-ban írhatták az ausztrál katonák, akik Egyiptomban szolgáltak. Naguib Kanawati ausztrál egyiptológiai professzor is azon a véleményen van, hogy a feliratok nem hitelesek, és azt mondja, hogy a helyén használt hieroglifák Egyiptom nagyon távoli korszakaiból származnak, és néhányat fejjel lefelé írnak.

Yousef Awyan és barátja, Mohamed Ibrahim a mai Egyiptomban születtek. Yousef olyan családból származik, ahol Kemet (Egyiptom eredeti megnevezése) bölcsessége nemzedékről nemzedékre öröklődik szóban. Egyiptominak tekinthető a szó valódi értelmében. Mohamed Ibrahim a hieroglif szövegek szakértője. Mindketten részt vettek a gosfordi írásjelek átfogó felmérésében. Muhammad megemlíti, hogy a szövegek elemzése három tudományosan elismert forráson alapult az egyiptomi hieroglifák korabeli értelmezéséhez. Ráadásul a Yousef-tal együttműködve felhasználták a templomok és síremlékek falain található szövegek hosszú távú tanulmányozásának gazdag tapasztalatait.

A csaknem három órás előadás részletesen leírja azokat a lépéseket, amelyek mind az ősi ősök által ránk maradt üzenet megfejtésében segítettek. A jelentés két részből áll. Az első meg van írva egy ismeretlen ország (a mai Nyugat-Ausztrália partvidéke) partjainál elsüllyedt hajó útjáról. A teljes legénységből nagyon kevés személy maradt életben. A második rész a nyugati utat írja le, amely az alvilágba (a túlvilágra) vezető utat jelölő kifejezés volt. Yousef és Muhammad kijelentik, hogy ez valószínűleg egy halotti szöveg megfogalmazásának kísérlete volt, ahogy ez a korabeli egyiptomi hagyományban szokás volt.

A baleset dátumát illetően megemlítik Khufu fáraó kartuszát. Ugyanakkor rámutatnak, hogy nagyon nem lenne szerencsés automatikusan kijelenteni, hogy az eset Khufu uralkodása alatt (Kr. E. 2600 körül) történt, ami megfelel a 4. dinasztiának, mivel a Khufu elnevezést már a 26. dinasztia idején - jóval azelőtt - gyakran használták. Khufu fáraó uralkodása. Arra is rámutatnak, hogy Khufu 5 cm-es elefántcsont szobra önmagában nem lehet Yousef szerint a 4. dinasztia uralkodójának hiteles ábrázolása, mivel egy Abydosból származó, 26. dinasztiába visszanyúló sírban találták.

Mohamed tovább cáfolja az ausztrál egyiptológusok téves következtetéseit összeesküvők. Éppen ellenkezőleg, rámutat arra, hogy az író biztosan bennszülött volt hangszóró (írásbeli szakértő), mert olyan dialektikus írásformákat használt (egyszerűen fogalmazva), amelyek a 20. századi tankönyvekben nem találhatók meg. (A szöveget 1920 körül kellett volna meghamisítani.)

Yousef és Mohamed rámutat arra is, hogy a szöveget úgymond a padlóról írták, előzetes előkészítés nélkül. A szimbólumokat nem folyamatos sorokban vagy oszlopokban írják, ahogy az egyiptomi szövegekben szokás. Ha modern plágiumról lenne szó, a szerző sablonon alapulna, és ezért előre világos elképzelése lenne arról, hogy mit fog írni. Megpróbálná utánozni a közismert szövegek formáját (stílusát), ez nem így van.