Ők a fegyelem és a szorgalom az életre jó? Modern világunkban sokan nem egészen biztosak ebben. Úgy érezzük, hogy ezután bizonyos törvények szerint kell viselkednünk – ez köt minket, és ez pontosan abban az időben van, amikor végre egy kicsit több van bennünk ebből a szabadabb akaratból. Úgy tűnhet számunkra, hogy megpróbál irányítani minket és megnyirbálni a szabadságunkat.

Szorgalom és akarat

De lehetőség van arra, hogy a törődést és szorgalmat teljesen más szemszögből nézzük. Napi fegyelem nélkül nem lennének olyan nagyszerű művészeink, akik munkájukkal örömet és örömet okoznak nekünk. Ugyanígy csillapíthatjuk gondolatainkat és edzhetjük elménket, mert a szorgalom az iránti odaadás egy formája, amit szeretünk. Tehát ha ezt a szorgalmat és odaadást egyesítjük, és magunkban találjuk az ihletet a kérdéses munkához, élvezhetjük a kemény munkát.

Az általános létfeltételek miatt azonban soha nem volt könnyű saját kezdeményezésünket, önállóságunkat kialakítani. A próféták és a nevezetesek kénytelenek voltak intuíción keresztül kiterjeszteni ezt a tudományágat. Az így védettek nagyobb biztonságban érezték magukat. Az adott tanítások jobban hozzáférhetők voltak számára.

De ma már kényelmetlenül érezhetjük magunkat, írott szabályok korlátozzák. Felfedezzük és felismerjük, hogy a szabályok, hogy mit tegyünk és mit nem, mit együnk és mit nem, már nem mindenki számára megfelelőek. Ezért jó felismerni, hogy miért születtek ezek a tanítások, és a saját utadhoz igazítod.

Fegyelem

A fegyelem hozzáállás – nem a természet ajándéka, és ezért velünk született. Tehát mindannyian tehetünk ellene valamit. Ha szorgalmasak és elkötelezettek vagyunk – legyen szó munkánkról, vállalkozásépítésről, érdeklődési körünkről vagy jó szülőnek és barátnak lenni –, az segít a sikerben. Kérdezz meg mindenkit, aki a siker példaképe számunkra – sikeres üzletemberek, híres művészek, színészek vagy spirituális vezetők –, mindannyian ugyanazt a választ fogják adni a fegyelemhez és az elhivatottsághoz való hozzáállásukat illetően.

A legnehezebb az, hogy érezzük, hogy uraljuk az elménket. Amikor kudarcot vallunk, elveszítjük hitünket, és abban a pillanatban lehangolódunk. De nem kell keménynek lenned magaddal, az elméd feletti uralma az egyik legnehezebb dolog, és a fegyelem az orvosság a fejlődéshez. És amikor feladjuk, ne essünk azonnal a reménytelenség érzésébe. Legyünk tisztában saját tartalékainkkal, és vegyük észre, hogy bármi történik, az normális. Tartsunk egy kis szünetet, és térjünk vissza a tevékenységhez.

Ha azt mondjuk magunknak, hogy meg akarunk tenni valamit, majd elmulasztjuk, vagy elhalasztjuk, a bizonytalanság és a negativitás csak növekedni fog. Ahogy a virágoknak öntözésre van szükségük ahhoz, hogy növekedjenek, egészségesek és életerősek legyenek, úgy a mi fogadalmunknak is kellő aktivitásra van szüksége. Olyan tevékenységet, hogy kibontakoztathassák azokat a lehetőségeket, amelyeket az adott tevékenység hoz. Inkább készséggel és örömmel kell törődnünk inspirációnkkal és célunkkal, nem pedig kényszerrel. Amikor elkezdjük rákényszeríteni magunkat valamire, vissza kell tekintenünk az inspirációnkra és arra, hogy miért tesszük, amit teszünk, és át kell értékelnünk a kitűzött irányt. Ha kötelességből végezzük a munkánkat, az inkább teherré válik, ami lehúz minket.

Próbáljuk meg tehát megnyitni szívünket és elménket, és bízni az élet áramlásában, amely irányít minket.

A cikk szerzője spirituális tanító, az 1000 éves Himalájában működő Drukpa rend vezetője.